Kovács Tivadar szerk.: Theatrum — Színháztudományi értesítő 1962

III. Az intézet tevékenységéből - Cenner Mihály: A színházi muzeológia kérdéseiről

Márkus Emilia, ódry Árpád, Pethes Imre, Bajor Gizi, Somlay Artúr, Hátkai Márton, Timár József néhány jellegzetes és hires alakításának jelmezére. Tudjuk, hogy a Nemzeti Szinház művészeinek esetében könnyebb a helyzet, mint a magánszínházaknál működött színészeknél, de tudjuk, hogy a régi Vigszinház jelmeztára sem pusztult el az ostrom alatt, hanei* alapját képezte az Állami Jelmezkölcsönző Vállalat jelmeztárának. Korunkban milyen büszkén mutatjuk muzeumunkban Jókainé Laborfalvi fióza néhány megmaradt szinpadi öltözetét, mennyire örülünk Prielle Kornélia vagy Blaha Lujza egy-egy öltönydarabja megszerzésének; a jövő nemzedék /de már mi is/ hasonló büszkeséggel mutathatná be az akkori múzeumlátogató közönségnek Ódry Hamlet, Pethes Cyrano, Hegedűs Ördög, Varsányi Tanitónő stb. jelmezeit. Legalább néhány évtizednyi kíméletre lenne szükség a jelmeztárakban, hogy kellő távlatból megitélhető legyen egy-egy nagy produkció és az abban résztvett színészek szerepe, hogy ennek megfelelően az ott viselt jelmezek "színháztörténeti védettséget" nyerjenek, később a múzeumba kerüljenek. /Korunkban ilyen pl. "le^ov Ványa bács

i c. drámájának 8 év előtti előadása, az Othell

o a Nemzeti Színházban, vagy Az ügynök halál

a c. drámában Timár József színpadi ruhái./ Mindehhez azonban legelsősorban tárolásra alkalmas hely kellene, amivel pillanatnyilag a Szinháztörténeti Muzeum nem rendelkezik, de ez a jelenlegi helyhiány nem indokolja, hogy elvileg ne lehessen állást foglalni muzeális emlékek megőrzéséről. Annál kevésbé, mert a 15 éves távlati tervben szerepel intézetünk megfelelő bővítése, amikor is a történeti jelmeztárnak megfelelő helyiség és személyzet áll majd rendelkezésére. Megoldásra vár a diszlet- és jelmeztervek megszerzésének módja is, mert a muzeum anyagilag nem győzi még az évad legkiemelkedőbb produkcióinak terveit sem megvásárolni. Hasonlókép278