Kovács Tivadar szerk.: Theatrum — Színháztudományi értesítő 1962

III. Az intézet tevékenységéből - Cenner Mihály: A színházi muzeológia kérdéseiről

3. A szinházi muzeológia problematikája A szinházi muzeológia területén, mint minden más gyűjtőtevékenység során, felmerül a határesetek problémája. Vajon bizonyos emlék gyűjtése a színháztörténet körébe tartozik-e, az irodalmi muzeum területére, esetleg a képzőművészet, vagy egyéb muzeális területre? Ez a kérdés gyakran felmerül más muzeumokban is, összeütközésekre azonban nem szokott vésetni, mert minden műalkotásban többé-kevésbé fellelhető a domináns elem, amely meghatározza hovátartozását. Olyan eseteknél, mint pl. Karlovszky Bertalan Ódry portréja, amikor az alkotó és az alkotás tárgya egyenrangúak, a megszerzés elsősége biztosítja, hogy a műtárgy a megfelelő helyre kerüljön. Kiállítások alkalmával viszont megvan a muzeumok között a viszonosság, hogy a főhatóság hozzájárulásával kölcsönözni lehet a másik muzeum gyűjtőkörébe is tartozó, s a kiállításon nélkülözhetetlen emléket. El kell dönteni azt a kérdést is, amelyet már korábban érintettünk: véglegesen rögzíteni keli, elvileg, hogy mi tartozik a szinházi muzeológia gyűjtési körébe. Ez különösen az emléktárgyakra, használati tárgyakra, kellékekre vonatkozik. A szintén fiatal Irodalmi Muzeumban is most van kialakulóban az a nézet, hogy ne csak kiállítható, hanem a kutatás szempontjából fontos, jellemz

ő tárgyakat ls gyűjteni kell. Mind a színész művészetére, mind az iró alkotására jellemző emberi magatartása, Ízlése, világnézete stb. Ha ezeket jellemző, egyébként nem kiállítási tárgyhoz jutunk, feltétlenül be kell gyűjtenünk, hogy a művészről alkotott kép teljes legyen. Gyakran találkozunk diszlet és jelmeztervekkel, amelyek csak tervek maradtak, mert ha összehasonlítjuk a megvalósított színpadképpel, alig ismerhetünk a tervek alapján a szinpadra. Bsetieg egészen uj tervek is készűltek.Mi történjék a nem vagy nem teljesen megvalósított tervekkel? Ha nem is jellemzőek a 275