Kovács Tivadar szerk.: Theatrum — Színháztudományi értesítő 1962

III. Az intézet tevékenységéből - Sz. Szántó Judit: Az Intézet kiadványai

olvasók számára, ellátva egyben a külföld hűséges, lényegre törő tájékoztatását is; végül pedig ilyen lesz a tervezett Pj Szinpa

d cimü folyóirat, amely a népszerűbb jellegű Film Szinház Muzsik

a mellett szinházi életünk problémáinak elmélyültebb, tudományosabb igényű fóruma kiván lenni, mind a szakmabeliek, mind a közönség számára. H t És most a nem kevésbé kényes, és megoldottnak semmiképp sem tekinthető kérdés: hogyan? Mert hiszen minden bizonnyal visszás és ellenszenves paradoxon lenne, ha a legősibb, leginkább közösségi jellegű, végtelen lehetőségekkel rendelkező szórakoztatási formának, a képzelet beláthatatlan birodalmában otthonosan mozgó művészetnek, a színháznak száraz, vaskalapos, nehezen emészthető irodalma lenne, amelyet egyik tudós alkot Íróasztala mellől a másik tudósnak. Aki a színházról ir, az a szinház száméira kell, hogy írjon; márpedig a szinház kivet magából mindent,ami életidegen, ami kiagyalt, ami képzeletszegény - nemcsak az ilyen drámát, nemcsak az ilyen színészi játékot,hanem az ilyen szinházi tárgyú irást is. A művészet tudományának formájában ifi művészinek kell lennie. Az lsmeretter

i

0

3ttés tehát semmiképpen sem lehet azonos az ismeretközléssel. Kétségtelen: a "hogyan?" a "kinek?" kérdés függvénye. Általános szabályokat tehát nagyon nehéz felállítani. Mégis, egy valamire hadd mutassunk rá. A Hogyan főzzünk?, a Hogyan fényképezzünk? vagy a Hogyan szedjünk gyógyszereket? kézikönyve bár előnyére semmiképpen sem válik -, lehet száraz, lehet rideg ás tételszerü, mert, ha jobb nincs, a fényképezni, a főzni, a gyógyulni akaró ember elolvassa, mert el kell olvasnia. /Ha e téren hasonlóan tartalmas, de szines, olvasmányos irás jelenik meg, ő is boldogan dobja sutba a régit./ Ilyen alapon 250