Kovács Tivadar szerk.: Theatrum — Színháztudományi értesítő 1962

II. Színháztörténet - Kissné Földes Katalin: Kéméndy Jenő hagyatéka a Színháztörténeti Múzeumban

ségeinek felkutatásában,a szinház- és szinpadépités uj módszereinek lefektetésében van. Meglepően modern és egyes gondolataiban ma is megvalósítható ötleteit több tanulmányban, értekezésben, cikkben, előadásban adta át és ezek közül Intézetünk könyvtárában megtalálható A huszadik század szinpadj

a c. tanulmánya és Az ideális szinhá

z cimmel megjelent ankétsorozaton tartott előadása ás hozzászólása. A huszadik század szinpadj

a c. esszé, amely a Művészetben jelent meg, ós 190?-ben külön kiadványként is forgalomba került, a szinházépitészet egészen újszerű formáját veti fel. Megállapítja, hogy a huszadik század szinpada a bevezetett technikai vivmányok ellenére semmi lényegesben sem különbözik a XIX. század hagyományos szinpadától, sőt végeredményben ugyanaz, ami XIV. Lajos korában volt. Ugyanakkor világosan látja, hogy a szinház célja már merőben más lett. Ezt irja: "A szinház tulajdonképpeni célja nemcsak az, hogy a közönség néhány unalmas órát kellemesen eltöltsön, hanem iskolának kell lennie, ahol a közönség szellemileg művelődik a szépmüvészetek minden terén. Az összes művészeti ágaknak egyesülve kell közrehatniuk abban, hogy a közönség jó Ízlését és szép iránti fogékonyságát gyarapítsák," Az uj feladatok megvalósítását csak egészen uj szinpadforma kiépítésével tartja lehetőnek. Igy elméletben lefekteti a ma már több helyen megvalósított, általunk is ismert, két oldalt felszerelt toló színpadot, mint a külföldön használt forgószinpadnál praktikusabb és jobban kihasználható szinpadszerkezetet, pontos alaprajzzal, metszettel és szakmai leírással. A diszletraktárat a színpad alá több emelet mélységben gondolta el, lifttel, illetve süllyesztővel közlekedve, az öltözőket pedig a szinpad háta mögött, némileg megrövidítve a szinpad mélységét. 201