Kovács Tivadar szerk.: Theatrum — Színháztudományi értesítő 1962

I. Színházelmélet - Taródi-Nagy Béla: A korszerű színháztudomány egyik vizsgálódási területe - A működéstan

Az 1-4. adatok rendszerét ugy állítottuk össze, hogy az amennyire a statisztika számaiból lehetséges - következtetések révén a közönség érdeklődésének, szinházi szükségleteinek bizonyos elemzésére is alkalmas legyen. l-4-.-ig feldolgozást, megfigyelést azért vettük feladataink elejére,mert meg akartuk ismerni eddigi hivatalos statisztikánk teljes terjedelmét, felhasználhatóságát. Ennek isnr -ete után bocsátkozhatunk az előző oldalakon ismertetett, 1 zetett szociográfiai rendszerű vizsgálatokba. Tehát a közvéleménykutatás különböző megoldásaiba. B/ Reprezentatív színház-statisztika Máris rendelkezünk olyan vizsgálat eredményeivel, amely 28 000 embert mért fel otthonába

n jövedelem, nemek, korosztályok, települési jelleg, foglalkozási csoport, tehát közönségrétegek szerint abból a szempontból, hogy miként alakulnak a szinházbajárási szokásaik, gyakorlatuk, más kulturális, művészi, szórakozási viszonyaikhoz. E felmérés, midőn a hivatalos statisztika számaival összevetettük, sajnos, azt bizonyította, hogy a szinház, mint szociális populáris forma, eléggé jelentéktelen szerepet játszik. Az ország 6-7 millió szinház- és operalátogatója zömében a 4-5 éven aluli korosztályokból és azokból adódik, akik szinte havonta járnak szinházba, tehát egész társadalmunknak egy igen vékony i-atege. Különösen vékony rétege a munkásosztálynak és a parasztságnak. E vizsgálatainkat egyes szinházi előadásokra is ki akarjuk terjeszteni. Ezeknek ugyan meg van az a hátrányuk, hogy csak a szinházi előadáson résztvevők ás a kérdéseinkre választ adók minőségét tudjuk vele vizsgálni, tehát a szinházi előadás és nem az egész társadalom keresztmetszetét. De megvan az a nagy lehetőségük is, hogy a szinjáték haiás, tehát az éraeleniés tudattartalomra mért változás eddigi titkaiból megismerhetünk valamennyit. 14-2