Kovács Tivadar szerk.: Theatrum — Színháztudományi értesítő 1962
I. Színházelmélet - Taródi-Nagy Béla: A korszerű színháztudomány egyik vizsgálódási területe - A működéstan
amelyek a következőképpen szólnak: mit?, hol?, mikor?, hányan? néztek meg. Mit ? /Esztétikai minőség, választék, műfaj darab./ Hol?. Mikor ? /Időben meghatározott társadalmi minőség.Pl, adott időpontban egy település, egy járás, egy megye, egy ország viszonyai./ Hányan ? /A társadalmi fogyasztás mennyiségi mutatója,/ A hivatalos statisztika hagyományos módszerei csak ezekre a kérdésekre adhatnak választ, mert a szinház pénztárában csak ezek a tények minősíthetők. Persze, lehetőség van arra, hogy matematikai és spekulativ számítások révén a most emiitett három fő mutató kombinációit létrehozzuk. Ezekre a belépti dijak, a telítettség, a támogatás stb. alkalmasak. Mindezek azonban az előző három mutatónak csak bizonyos variációi, s adataiból mélyebb analízis, oknyomozó indokolás, objektiven lehetetlen. Soha sea adhat számot a kik ?, miért ?, hányszor ? kérdésekre, tehát az igazi okokra. Ezeknek az okoknak ismerete nélkül, jósolni, vagy eléggé bizonytalanul becsülni lehet csak a jövőt. Ha tovább akarunk menni ás mégis választ akarunk kapni a kik ?. miért ipen ?. miért nem ?, milyen gyakran ? mennek színházba, néznek meg egy-egy darabot kérdésekre, ha tehát a személyi minőség után érdeklődünk,ennek titkait már nem a szinház pénztárában, hanem a személyektől, az emberektől tudhatjuk csak meg. Még jobban bonyolódik problémánk, ha azt a kérdést is feltesszük, hogy az adott esztétikai minőségek milyen hatást értek el, tehát, ha a szinházi-, a színjáték hatást elemezzük. A szinház pénztárában ülő hagyományos statisztika ezt válaszolatlanul hagyja. Ezért a hagyományos statisztika mellett igénybe kell venni a közönségvizsgálat, a szociográfiai elemzésnek az egyéneket megkérdező reprezentatív statisztikai megfigyeléseit. 139