Kovács Tivadar szerk.: Theatrum — Színháztudományi értesítő 1962

I. Színházelmélet - H. Teschler Andrea: Színháztudományi drámaelemzés

csak annak az embernek számára jelenthet valóban drámai megrendülést, akinek érzelmei olyan mélyek,mint a Négylábú kutyában megrajzoltak. A regényben az iró Marikát nem azzal tette főszereplővé, hogy részletesen leirta jellemét, nincs is több "jelenete", mint a színdarabban. Csak egyszerűen a regényben jóval "süritettebb" jellemet ábrázol Mesterházi. E_ pedig határozottan drámai vonás; a dráma feladata, hogy röviden, lehetőleg teljességet adjon, a lényeges vonások kiemelésével. Az asszony jelleméből következően igy válik drámaibbá a férj és feleség szakításának lehetősége, igy kap jóval nagyobb súlyt az asszony végső döntése. A másik momentum: a regényben szereplő Vitárius Emma alakja. Az a konfliktus, amely a színdarabban látszólag oldódik fel Mészáros szavai nyoméin, itt valóban megoldódik, mert az uj erkölcsi törvény jogosságát nem maga az érdekelt fél mondja el, hanem egy olyan asszony, aki valóban magaslatán áll ennek az uj erkölcsi törvénynek. Bz az epizód az olvasóból kitörli azt a kételyt, amely a nézőben Mészáros szavai után marad. Itt szeretnék szólni a darab, általam hibának tartott, dramaturgiai gyengeségeiről. Ha már az iró a ffiü végén nem akar színpadra hozni ujabb szereplőt és ezért hagyta ki Vitárius Emma alakját, amely egyébként egy csodálatos jellem megrajzolására és magyar színpadon első izben való szerepeltetésére adott volna lehetőséget, akkor valóságos cselekményben kellett volna látnom Mészáros és Kadács erkölcsi különbségét, amely az asszony döntését indokolttá teszi, nemcsak érzelmileg, de erkölcsileg is. Ez az a jelenet, amely a pszichológiai meggyőzés folyamatából kimaradva, hiányérzetet kelt a nézőben. A jelenet beiktatása időben is megoldható lett volna, ha a dramaturgiai átdolgozás során az aránytalanul és feleslegesen hosszú falusi rész az őt megillető helyet foglalja el. 104