Kovács Tivadar szerk.: Theatrum — Színháztudományi értesítő 1962

I. Színházelmélet - H. Teschler Andrea: Színháztudományi drámaelemzés

lista" szentimentalizmus és "szocialista" giccs prototípusait alkották meg. A felsorolásban nem akarunk teljességet adni, csak példaként egy-kettőt: Illés Endre Türelmetlen szerető

k. Vészi Sndre Varjú dokto

r. Örsi Ferenc Fekete ventilláto

r. Fehér Klára Kevés a férf

i stb. Ha csak az itt emiitett darabok "konfliktusaira" gondolunk, joggal merül fel a kérdés: életünk központi problémája napjainkban az-e, amelyet e színmüvek annak igyekeznek feltüntetni? Meglehetősen kis része ez a problémáknak és meglehetősen szűk körű társadalmi réteg problémája, Hogy ezeket a színdarabokat nagy sikerrel játszották? Ez egy okkal több, hogy hibáztassuk műsorra tűzésüket, mert a siker azt igazolja, hogy még ma is ezek a darabok alakítjá

k a közönség Ízlését. Akkor, amikor a fenti müvektől a maiságot kérjük számon, tisztáznunk kell, hogy mit értünk ezen a ma nagyon közkeletű és sokak által méltatlanul bitorolt szón? Ennek kapcsán elsősorban a konfliktusról szeretnék szólni. Azt el kell ismernünk, hogy egy társadalomban, ahol antagonisztikus ellentmondások vannak, jóval egyszerűbb drámai konfliktusokat teremteni a színpadon. Helytelen következtetés azonban arra jutni, hogy az antagonisztikus ellentmondások megszűntével a drámai konfliktus is eltűnik. Mindennap találkozunk ma is, a szocializmus építésének szakaszában a forradalmi fejlődés és az egyes ember elmaradó fejlődése között fellépő ellentmondással. Valamiféle ütemkülönbség van az objektiv valóság és a szubjektiv fejlődés között. A szocializmus építésén belül is vannak bizonyos szakaszok, amelyek a régi és uj kiélesedő harcát rejtik magukban. Lebontva az ellentmondásokat a legkisebb egységre, az egyénre: itt is küzdelemben áll egymással a régi tudatforma az ujjal, a régi erkölcsi törvények megszokottsága a megváltozott valóság etikai normáival. Konfliktus ma az egyénben élő harcra való rádöbbenés is. 100