Kovács Tivadar szerk.: Theatrum — Színháztudományi értesítő 1961

I. Hagyomány és haladás - Kovács Tivadar: Versmondás - elemzés /ódry és Somlay/

"Harmadik különös varázsa a versnek, hogy nem a legfontosabb törvénye az érthetőség vagy az egyértelműség. Ezekből a megjegyzésekből sok tanulságot lehet levonni. Próbáljuk meg! Legalább néhányat: Az olvas

ó rendszerint a forma értésére helyezi a hangsúlyt. Mi következik ebből? A verslábak, a szép jelzők, a központozás, a ritmus közepette elvész a gondolat. A vers forrnájanak művészi tökéletessége, esetleg megkapó szépsége elfedi előle a mondanivalót. Hiszen "a versnek másik sajátsága a redukáltság - minél kevesebb magyarázat van benne, annál inkább vers. Ez az oka annak, hogy ahány ember van, annyiféle képpen érzi." Az olvas

ó tehát ugy magyarázza,ahogy pillanatnyi lelkiállapota kivénja. S ha újra elolvassa - esetleg ugyanabban az órában - már más gondolatokat is felébreszt benne. így a vers hatása szubjektív, ezen belül pillanatnyi érzelmi állapottól függő. Ez természetes is. De ha a verset évek óta ismerjük, szinte mindennapi szükségletünkké vált, akkor lassan-lassan le8zürődik belőle egy bizonyos tanulság; egyfajta érzés megfogalmazásának mintaképe lesz. A versmondó - ideális esetben - nem mondja el a verset,mielőtt meg nem ért benne. Ödry Árpád szerint egy éves '•'ismeretség" előtt nem szabad a költeménnyel nyilvánosság elé lépni. A versmondó művészben ezek szerint a vers letisztult formában, lehetőség szerint, szubjektiv elemektől eltávolodva jelenik meg a nyilvánosság előtt. Hallgatóit a legrövidebb idő alatt abba a hangulatba és érzésbe - mondhatnám - kényszeríti bele, amelyben a költő élt, amikor a verset irta. Ezt a hangulat-megteremtést a szavalómüvész sokkal könnyebben eléri, mint az olvasó. A költő, sokszor, egy szóval egész gondolatsort fejez ki. Ennek a szónak helyes hangsúlyozása, megfelelő hangszinnel való felékesítése többet mond, mint egy tanulxÖdry Árpád: Szavalás. Cikk a Színházi Bnciklopédiában. Bp. 1931. 805

'P» - 58 -