Kovács Tivadar szerk.: Theatrum — Színháztudományi értesítő 1961

I. Hagyomány és haladás - Mályuszné Császár Edit dr.: Rakodczay Pál és a XIX.századi magyar színjátszás

lümografikus képessége ebben a miiben is bebizonyosodik. Feladata itt más, mint a kortársakról irott beszámolókban. Egressyt sohasem látta játszani, halott anyagból kellett alakitásalt rekonstruálnia.Ezt részben ugy oldotta meg, hogy forrásait beszélteti, idézi és összeveti az egykorú kritikákat, részben ismét öreg színészek személyes élményeit veszi kölcsön. Leírása nyomán feléled előttünk a Hamlet, a Coriolanus, a Brankovics György. Ezek a szereprekonstrukciók a könyv legértékesebb lapjai. Különösen értékes és hiteles az iró olyankor, amikor nem Egressyt, hanem valaki mást ir le, ekkor ugyanis teljesen objektiv tud maradni és biztosan igazodik el az értékesebb és kevésbé értékes kritikák útvesztőjében; ilyenkor semmi személyes érzés nem befolyásolja. Fáncsy Lajosról, Tóth Józsefről mintaszerű szerep-elemzéseket olvashatunk könyvében. Az Egressy-könyvön kivül nagy fontosságú müve Rakodczaynak a Dramaturgia c. összefoglalás. Az összefoglalás szó azért illeti meg, mert a voltaképeni, mindennapi értelemben vett dramaturgiákhoz viszonyítva bővebb: a színpad művészetét nemcsak a dráma, hanem a színészi tevékenység oldaláról is megvilágítja. A színjáték elemzéséül szolgáló első rész nagyjából megegyezik az egykorú szakkönyvek megállapításaival. Bemutatja a helyesen felépített drámai szerkezetet, de - a kor színpadtechnikájának megfelelően - állást foglal a gyakori színváltozásokkal szemben, s a változást legfeljebb felvonásonként tartja helyesnek. Állítja a pathos és evvel kapcsolatban a dikcló szükségességét, kifejti a tragikum elméletét. Ez annál is fontosabb, mert Rakodczay számára voltaképpen csak a szomorújáték tarthatott megbecsülésre számot. A vigjátékot a kisszerűség, a kicsinyesség jellemzi, mondotta, ahol a jó szituációk a fontosak, "mert a nevetséges csakis valamely félszeg helyzetből tűnik ki." Itt a hivatásos tragikus megfeledkezni látszik a jellemvigjá- 48 - i