Kovács Tivadar szerk.: Theatrum — Színháztudományi értesítő 1961

II. Széles látóhatár - Szakáts Károly: A kinai szinház ősi hagyomá-nyai a mai Kina színpadán

nak megfelelően vannak festve. Tökéletes kidolgozásúak. A kinai bábuk valóságos ékszerek. A bábszínháznak magának, mint a valóságos szinpadnak csekély a kiállítása, azonban figyelemreméltó, hogy a bábszínháznál alkalmazzák a forgószinpadot. A bábjáték művészeinek kézügyességére, művészetére jellemző és igen kifejező a párhuzam, ha a babatruppot összehasonlítjuk a kinai színészekkel, akik testük minden porcikáján tökéletesen uralkodnak. Nyilvánvaló, hogy a kinai szinház fejlődött a bábszínház hatására: a szinészek fizikumuk gondos kidolgozásával akarták felvenni a bábszínészekkel a versenyt. Láttunk Budapesten kinai színjátszást, láttunk árnyés bábjátékot is, hogy ezek után a színpad művészei, az árny- vagy bábjátszó művészek közül kik nyerik a művészi tökély pálmáját - nehéz lenne eldönteni. Befejezésül MAO CE-TUNG szavait ismételjük: "Hadd nyíljék a kinai művészet százszinü virága." Mintha csak OHLOFKOV szavait fejezné ki tömören, egy mondatban: "... meg ne elégedjetek a mér meglévővel, legyen az bármilyen jelentős. Gondoljatok inkább a nép iránti kötelességeitekre, mindig keressetek, s mindig védjétek és gyarapitsátok a már meglévőt, mindig ujabb és ujabb utakat épitsetek, amelyek a művészet csúcsaira vezetnek. Ezeken a csúcsokon még vannak feltáratlan világok, titkok és talányok, beláthatatlan távlatok és mélységek." Szakáts Károly - 129 I