Kovács Tivadar szerk.: Theatrum — Színháztudományi értesítő 1961

II. Széles látóhatár - Szakáts Károly: A kinai szinház ősi hagyomá-nyai a mai Kina színpadán

színésztől, hiszen a klasszikus drámát ének és tánc szövi át. Kifejező eszköze a beszéd, az emberábrázolás, az ének, a tánc, a zene, a mimika, a mozgásmüvészet, az akrobatika. És a kinai művészet ezekkel az elemekkel, a mozdulat, a gesztus és a mimika kifejezőerejével mindent - távolságot, tárgyat, indulatot, idő múlását - érzékletessé tud tenni. Utalok a PEKINGI OPERA nálunk is bemutatott játékára, "AZ ÖSZI FOLYÓ"-ra, melyben egy révész érkezik a folyó partjához. Egyetlen kelléke az evező a kezében, mégis látni, hogyan küzd a habokkal, miként himbálózik a csónak, látom a kikötést és a visszaindulást. Mert diszlet, kellék hiányában a szinész mindent játékkal fejez ki. Megjátsza a lovaglást ló nélkül, az ajtónyitást ajtó nélkül, sőt még azt is, hogy a mese milyen időpontban: reggel, délben, vagy este játszódik le. És ez a játék rendkívül kifejező. Kifejező olyannyira, hogy nem érezzük a kellékek, díszletek hiányát. Legalább ilyen magasfoku szinészi technikát követel az is, hogy a konvencionális művészet fogásaival hihetetlen pontossággal és kifejező erővel képesek legyenek visszaadni a hős, vagy hősnő lelkiállapotát, az ember természetes magatartását és összhangba tudják hozni mindezt azzal, amit a már akrobatikus virtuozitásig vitt mozgással, ritmussal és muzikalitással ki lehet fejezni. Kellék, diszlet nélkül maga elé képzel a néző mindent, s mindezt csak azért, mert a művész minden mozdulata, fejének és testének minden fordulata, minden pillantása igazi emberi érzelmeket fejez ki. Beszéd és mozgás tökéletes összefonódása a cselekmény lélektani igazságával; s a törvényszerű maszk alatt valami egészen valóságos dolog kerül napvilágra: lelki megnyilvánulások, pszichológiai igazságok és mélységek. Például a MINDENSÉG KARDJA cimü operában a librettó utasítása: "kibontja haját, összekormozza arcát, tépi ruháját", őrültet kell a hősnőnek megjátszania. És Íme a szinésznő magas frizurája helyett befont hajjal.homlokán egy kis festett vörös vonallal és az egyik vállán - 113 - i