Kovács Tivadar szerk.: Theatrum — Színháztudományi értesítő 1961

II. Széles látóhatár - Székely György dr.: Előadás előtt - előadás után. Coriolanus /szerepelemzés/ - Az öreg hölgy látogatása /Dür-renmatt darabja a Néphadsereg Színházában/

a biztos siker utján? Nem. Csak becsvágyó lehet: a magasba néz és vakká válik a környező valóság iránt. Szeretheti-e embertársait, népét, hazáját, aki a külön-lét önző örömeit élvezte egy életen át s akit még ezen felül társadalmi helyzete is a kiválasztott nemesség soraihoz köt? Nem. Csak önmaga marad a saját életének iránytűje és törvénykönyve. önnön tetteinek köveiből épiti élete diadaliveit: idegen anyag - más érdek, más gondolat - csak a romlását okozhatja. Világhírre nevelt egyke-gyermek Coriolanus, aki anyja vágyait követve az önérdek szörnyetegévé nő. önnön érdeke, hogy győzelmet győzelemre halmozzon s nem érdeke, hogy könyörüljön az élőkön, önnön érdeke, hogy ne ő legyen a fővezérj furfangos ez az önző szerénység: a vesztes csatákért igy a vén fővezért marasztalják el s a győzelmekért a fiatal hőst magasztalják. Még makacssága is ebből a kényes önzésből fakad: alig birja el, hogy a sajátján kivül más helyes véleményt is elismerjen és a gőgös öntudat vélt sérelmeit kirobbanó vad haraggal torolja meg. Nem önző-e az a furcsa nagylelkűség, mellyel egy volt jótevőjót nyilvánosan meg akarja menteni a gonosz sorstól ... csak éppen a jótevő nevét felejti el, s egy pillanat múlva szomja jyőz a "nagy lélek" felett. Nem dicsekvő önmagának-tetszelgés-e az a gyűlölet-kereső megvetés ós guny, melyet a aéppel szemben tanusit? Nemcsakhogy nem szereti, de állandóan ingerli őket, mintha megingathatatlan fölényét kívánná bizonyítani önmaga és a nemesség előtt. Az ellenfél megsemmisítésének vágya mellett /hogy az erőre kapó nép fejére taposson/ nem legszentebb énjének sérelme vezeti-e a volszkok táborába? Otthon árulónaK bélyegezve, sorompó emelkedett dicsőségének diadalive felé. önzése, önérdekének szolgálata folytattatja vele a diadalmenetet: neki mindig győzni kell, - ha nem Rómáért, hét Róma romjain. Ha nem lehet már imádott istenük, sátánjukat remegjék benne. Az ő számára csak a töretlen győzelmi sorozat az élet ér- 87 i