Kovács Tivadar szerk.: Theatrum — Színháztudományi értesítő 1961
I. Hagyomány és haladás - Staud Géza: A magyar szinészettörténet tárgya, feladata és módszerei
A MAGYAR SZINÉS ZETTÖRTÉNET TÁRGYA, FELADATA ÉS MÓDSZEREI /Bevezetés a magyar szinészettörténet forrásai és módszertana cimü tanulmányhoz/ A szinház szerepét, jelentőségét, tematikáját, tendenciáit és formáit minden korban a termelési viszonyok, illetve a társadalmi helyzet szabja meg. Másként jelentkezik a szinház a rabszolgatársadalomban, másként a feudalizmus idején, más arcot mutat a polgári fejlődés különböző fokain és ismét mást a szocializmusban. Ezek az eltérések nein véletlen körülményekből származnak, hanem a társadalom szerkezetével függenek szervesen össze, még akkor is, ha ezek az összefüggések első tekintetre nem ismerhetők fel vagy ha mai ismereteink mellett nem tudunk minden mozzanatot a társadalmi alapviszonyokra visszavezetni 5 a művészi jelenségekben az általános gazdasági és társadalmi összefüggések ugyanis sokszor csak latens módon, esetleg többszöri bonyolult áttétellel tükröződnek. Ez vonatkozik a színházra mint művészetre is. Tematikájának és művészi eszközeinek változásaiban egyáltalában nem olyan könnyű mindig felismerni a különböző társadalmi viszonylatok tükröződését. Még nagyon sok részletkutatásra és szintetikus átgondolásra van szükség ahhoz, hogy egy minden porcikájában marxista szinészettörténet megszülethessék. Különösen nagy nehézségekbe ütközik ez nálunk, ahol még a források felderítése sem történt meg kimerítő módon, sem az egyes részletkérdések nem nyertek kielégitő megoldást, s igy a szintézishez szükséges előmunkálatok jórészt - 7 - i
