Kovács Tivadar szerk.: Theatrum — Színháztudományi értesítő 1961

I. Hagyomány és haladás - Kovács Tivadar: Versmondás - elemzés /ódry és Somlay/

Befejezésül Vörösmarty: Szózat c. költeményét Iktatjuk ide. Ódry Árpád és Somlay Artúr előadását próbáljuk rögziteni, de csak a hangsúly és a központozás szempontjából. Az előadás dallamát és hangszinét nem tudjuk jelölni, de egy későbbi időpontban majd megpróbáljuk azt is leirni. Ez az összehasonlítás sem érdektelen. Pontosnak tartjuk megjegyezni, hogy e verset Ódry 2 perc 38 másodperc, Somlay pedig 2 perc 14 másodperc alatt mondja el.Itt Somlay dinamikusabb, Odry méltóságteljesen hömpölygő. Somlay a hallgatóra erős ráhatást akar gyakorolni, a történelmi képeket pattogó ütemben sodró lendülettel mondja, még a pusztulás viziónál sem lassit, ezzel magával ragadja a hallgató értelmét az eszmei mondanivaló felé: elpusztul az ország, ha fiai nem hűségesek hozzá. ódry ellenben ódának fogja fel a verset, nemzeti imádságnak ós ehhez képest ünnepien lassú tempót diktál. Szünete több van, mint Somlaynak és több a nyújtott hangja /itt is azok a pregnáns hangzók hallhatók, mint "A vén cigány"-ban, csak ezek most lágyabb mássalhangzókat és több esetben magánhangzókat emelnek ki/. Ez is az ünnepélyességet fejezi ki. Érzelmeiben itt is Ódry a melegebb, Somlay e versben is a tanitás igényével lép fel. De a "Szózat"ban sem azonosul egyik előadó sem teljesen Vörösmarty érzelmeivel. Mégis e két előadás is igazi gyönyörűséget okoz a hallgatónak. A jelzések magyarázata: A = szótag hangsúly = röviden ejtett szó= két szó összekötése tagok /staccato/ I = szünet || = nagy szünet /2-3 máA = különösen erős hangsúly sodperc/ X = nem ejtett hang üil = a normálisnál hosszab= kötött, de hang/portato/ súlyos szótagok ban = a normálisnál hosszabbam ejtett hangok /TV = kettősen ejtett mássalhangzó /értékhosszabbitás/ ban ejtett szótag /minden hangja nyújtott/ - 65 - i