Kovács Tivadar szerk.: Theatrum — Színháztudományi értesítő 1961

I. Hagyomány és haladás - Mályuszné Császár Edit dr.: Rakodczay Pál és a XIX.századi magyar színjátszás

tam, hogy ilyen ürea zsákkal forgolódik. Mikor az Idegen nőben /Dumas fila szimriive, bem. 1876/ a nagyralátó Maricant láttam tőle,óriásnak képzeltem az egész szerepet. Kezembe véve láttam, hogy az egész szerep másfél ivnél nem nagyobb. De mxkor Szigeti a színpadon volt, csak őt látta az ember. Azt a rökönyödött arcot, melyet akkor vágott, mikor veje, a herceg rápirit, hogy miért nem ment le mistress Clarksont elfogadni, a fölvonás végéig és még azután is ott látta az ember a színpadon. D

a ez nem holmi operettes "torzpofa" volt ám. Megnyúlt a képe, kimeredtek a szemei. Mert e szemekben csodálatos játék volt... Szinte félelmetesen, fenyegetőleg bámult velők az emberre, azt sem tudta az, hogy mit akarhat. Aztán egyezerre csak azon vettük észre magunkat, hogy a hasunk kezd rázkódni nevettünkben. /Si igeti erősen kancsalított. - Mályuszné./Ugyanigy volt az ember Szigeti hangjával is. Megmordult és nevetés lett a vége. /Már mint mi nevettünk, nem ő./ Ezért nem volt tragikai játékának igazi hitele. Banquoja /Macbeth/, Brabantiója /Othello/, Rantzauja /Erckmann, E. és Chatrian. A.: A két Rantzau. Bem. 1882./ a komoly és kómikus közt ingadozott. Annál megkapóbb volt ez ingadozás művészi ölelkezése a kedves,hü Kent grófban /Lear király/. Ember lett légyen az a Lear,aki Szigeti Kentje mellett főalak tudott maradni." /Fol.

Hung. 1469. 59-60./ A közölt szemelvényekből is megállapíthatjuk, hogy Rakodczay a színészi alkotásban a szenvedélyek ábrázolását értékelte legtöbbre. A tragikust általában nagyobbra tartotta a vigjátéki színésznél, a szavalást nem becsülte olyan sokra, mint a szép magyar beszédet elsőrendűen fontosnak érző Nemzeti színházi vezetőség. Elvi szempontjai mellett azonban teret engedett emberi rokonszenvének:nagyrabecsülte a komikust is, ha meg tudott szólaltatni benne bizonyos érzelmeket, ha rokonszenvesnek találta. Színpadi alakitások leirásának óriási gyűjteménye, egyben padig a szinéBzi munkáról vallott meggyőződésének - 45 - i