Kovács Tivadar szerk.: Theatrum — Színháztudományi értesítő 1961

III. Krónika - H.Teschler Andrea: A Színháztudományi Intézet kiadványairól

zésben természetesen mikor a képzeletszerüségre támaszkodnak, fennforoghat a naturalizmus vagy formalizmus lehetősége. Azonban a realista rendezőnek törekednie kell, hogy megtalálja a kapcsolatot a népi képzeletszerűséggel,amelyből a realista képzeletszerüség merithet. Ohlopkov az általa realista képzeletszerüségnek nevezett fogalmat szorosan szembeállítja és elhatárolja a formalista, modernista képzeletszerüségtől. Az esztétizáló képzeletszerüség veszélyét abban látja, hogy ez az embert az illúziók és az absztrakciók világába vezeti, és igy a különböző izmusok támogatójává lesz, és dekadens művészeti irányzatot képvisel. Ugyanakkor a realista képzeletszerüséget állítja másik oldalról a naturalizmussal szembe. Ohlopkov rendezői hitvallása a túlzott és elvont formai kísérletezésekkel és a naturalizmus földhözragadtságával egyszerre száll szembe. "A formalizmus olyan csodaszörny, amely részrehajlásnélküliség és objektivitás ürügyén közömbösen felmorzsolja a jókat és hibásakat egyaránt ." Rámutat arra, hogy a szinházak túlzott tartózkodása a merészebb színpadi megoldásoktól, károsan hat vissza a drámaírók munkájára. Rákényszerítik ugyanis az irót, hogy cselekménye színhelyéül valami egészen egyszerű helyet válasszon. Igy a színpadi és irói lehetőségek korlátozódnak és ez a színpad szürküléséhez vezet. Ohlopkov a realista képzeletszerüség szükségszerűségét és létjogosultságát igazolva látja a nagy görög drámaírók munkáiban és a népi játékokban, amelyeknek élő alkotó eleme a képzeletszerüség. Igy a mult hagyományaihoz kapcsolódva hangoztatja, hogy állandóan kutatni kell az ujat és tanulni kell a régitől. Ohlopkov rendezői elvének vallja az általános realista jelleg mellett, és talán éppen ennek védelmére a naturalizmussal szemben - a realista képzeletszerüséget a - 3o4 -