Kovács Tivadar szerk.: Theatrum — Színháztudományi értesítő 1961
II. Széles látóhatár - Gál Istvánné: "Féltelek, polgár
/hiszen annak alakja nem kevéssé ellenszenves/, hanem a tőkés rendet, - hiszen az öreg Lomanna1 valóban nem nagyon lehet mit kezdeni. Ez a kettősség, amellyel bizonyos értelemben Millernél találkozunk, - mint már emiitettük - más és más módon ugyan, de megnyilvánul a további,immár vizsgálódásunk eredeti tárgyát képező drámákban is. Friedrich Dürranmatt; Az öreg hölgy látogatás a cimü színmüvében arról ir, hogy a nemzeti tőke megvásárolja a nyugatnémet Güllen városkát, testestől-lelkestől. - Loman öngyilkossága érthető, de nem feltétlen velejárója a társadalmi gépezet brutalitásának. Alfred 111 halála Dürrenmatt drámájában azt bizonyltja, hogy az imperialista társadalom kegyetlensége már nemcsak az előfeltételek megteremtésével, hanem közvetlen erővel, céltudatosan gyilkol. Tehát itt már a fasizmus, a nagytőkés társadalom fasiszta jellege mutatkozik. - A dráma persze, hét évvel később Íródott, mint Milleré. Ill halálának oka valójában nem az a személyes boszszu,amelyet Glaire Zachanassian érez, hanem az a pénzmenynyiség, amelyet az öreg hölgy erre a célra áldoz, az as emberek feletti gazdasági hatalom, amellyel megvásárolja őket. A pénz az az erő, amely felvásárolja a polgári nyugat vagyonát, megveszi testét-lelkét, "humanizmusát" és bármilyen feladatot végre tud vele hajtatni. Güllen lakossága a szindarab végén örömmel követi el azt, amit a dráma elején nem akart megtenni. Egy egész város öl, áldozássá, barbár áldozássá avatva egy gyilkosságot. És a tatt elkövetése után a gülleniek ünnepelnek és imádkoznak a modern bálványhoz, a nagytőkéhez: "óvd meg istenünk... Jólétünket és szent javainkat... Hogy gyönyörködjünk zavartalan...Városunk most szerzett pompájában... Az ártatlanok örömével..." - Igy zeng a kórus a dráma végén, igy zeng a gülleniek kara, magáévá téve a pénz erkölcsét, a fasizálódó imperializmus erkölcsi törvényét. - 196 - i
