Kovács Tivadar szerk.: Theatrum — Színháztudományi értesítő 1961
I. Hagyomány és haladás - Staud Géza: A magyar szinészettörténet tárgya, feladata és módszerei
kell vennünk egy színház valamennyi szinrekerülő darabját is. A darabok kiválasztása és egymásutánjának megállapítása nem a véletlen müve, hanem a színház vezetőségének többnyire tudatos állásfoglalásából születik. Ezt a színház müsorpolitlkájána k nevezzük. A szinház müsorpolitikájában nagyon sokféle indíték érvényesülhet, politikai, gazdasági, művészi, személyi stb. motivum. Ezeknek a rugóknak a kimutatása nagyon fontos a szinészettörténet szempontjából. Minden szinház - nyiltan vagy rejtetten, tudatosan vagy öntudatlanul - valamilyen társadalmi szemléletet és politikai irányzatot képvisel. Ez a magatartás a darabok kiválasztásában és egymásutánjában, vagyis a szinház müsorpolitikájában jut kifejezésre. Milyen jellemző például a Nemzeti Szinház müsorpolitikája a szabadságharc előtti években. Érdekes Molnár György budai népszinházi müsorpolitikája, amelyet a Nemzeti Szinházzal való versengés, ós a Nemzeti Szinház konzervativizmusával szemben bizonyos forradalmiság jellemez. A Vigszinház müsorpolitikája, amelyet nagyon is tudatosan a jómódú polgári középosztály igényeihez szabtak, ezen a határon belül többféle árnyalatot mutat: más volt a század elején, más a két világháború között és más a felszabadulás után. A müsorpolitika értékelésében természetesen számba kell vennünk azokat a lehetőségeket, amelyek a szinház rendelkezésére álltak.Pünkösti Andor Madách Színháza 19411944-ig súlyos politikai viszonyok között, a Színművészeti Kamara ellenőrzése mellett néhány klasszikussal tudott bizonyos politikai ellenállást kifejteni. Shakespeare Ha mletjébe n például a "Dánia börtön" kétszavas mondat és az álnok király megölése kapott különös politikai hangsúlyt. Minden más, nyiltabb szembefordulás a fasiszta rendszerrel, a szinház azonnali bezárását eredményezte volna, ami különben 1944 március 19-én be is következett. - 17 - i
