Kovács Tivadar szerk.: Theatrum — Színháztudományi értesítő 1961
II. Széles látóhatár - Sz.Szántó Judit: Sean O'Casey
szerkesztésnek, a tragikus és komikus epizódok váltakozásának. Az idealista kritikusok rámutatnak itt a Shakespeare-rel való rokonságra, az okot azonban mindkettőjüknél az "életkivágás teljességének keresésében" látják: ahogy az életben egymás mellett van jó és rossz, napfény és árnyék, könny és kacagás, ugy legyen ez a színműben is. Komikum és tragikum szervességének Shakespeare-nél is megvannak a maga mélyebb okai; O'Caseynél pedig világos módon arról van szó, hogy ezzel a kettős vonalvezetéssel tudja a leghívebben és legteljesebben visszaadni az ir nép küzdelmeinek képét és jellegét; a tragikum forrása a harc céljainak nemessége, az elnyomás és a harc elfojtásának brutalitása, s a harcosok emberi nagysága, önfeláldozása, bátorsága; a komikum forrása a harcosok, a nép gyengeségei, nem pusztán s nem egyszerűen holmi "örök-ir" gyengeségek, hanem olyanok, amelyeket az elnyomás fejlesztett ki s amelyek épp az elnyomás elnyomását nehezítik. A komikus vonások erjesztik a tragikus kifejletet, s ezért O'Caseynél komikum és tragikum sose válik ketté, sose lesz keresettségében unalmas formai trükké, hanem valami egységes hatású és csodálatos biztonsággal eltalált tragikomikus atmoszférával keretezi egy nép ólet-halálharcának eposzát. A dublini trilógia Nézzük meg, hogyan nyilvánul meg ez a kettős vonalvezetés a dublini trilógiában, ebben a csodálatosan szép három műben, amelyek közül az első kettőt habozás nélkül szinre lehetne hozni Magyarországon. Mindháromnak tragikus hőse egy-egy nő; az Árnyékpartizá né /1923/ Minnie Powell, a kis munkáslány, a Juno és a páv áé /1924/ Juno Boyle, a hőslelkü, egyszerű dublini munkásasszony, az Eke és csi llago ké /1926/ Nora Clitheroe, a felkelők egyik vezetőjének szép és szerencsétlen SOPSU FIATTAL F6L©SÉG6» Az ÁRNYÉ KS - 175 - i
