Kovács Tivadar szerk.: Theatrum — Színháztudományi értesítő 1961

I. Hagyomány és haladás - Staud Géza: A magyar szinészettörténet tárgya, feladata és módszerei

1. Az előadás valamiféle hatást vált ki a közönségbő

l. A közönség közvetlen reakciója szabja meg a darab sorsát, amely a sikerben vagy a bukásban nyilatkozik meg. Az előadások száma fokmérője a sikernek, illetve a bukásnak. Magyarországon legnagyobb színpadi sikerként Kacsoh Pongrác János vitézé

t tartják számon, amely a bemutatót követően folyamatosan háromszázszor került szinre, azóta azonban a Csárdáskirályn

ő 1954- évi felújítása ezt a számot is túlszárnyalta. Természetesen az előadások számát mindig csak a város lakosságához és az időponthoz viszonyítva szabad mértékül elfogadni. Mást jelent Debrecenben harminc előadás, mint Budapesten, mást jelent a XIX. század első felében és mást a XX. század közepén. A közönségtörténet a szinészettörténet egyik legizgalmasabb, dí mindeddig legkevésbé müveit területe. A színjátszás hatását tulajdonképpen itt lehet leginkább lemérni. Történték már kísérletek ebben az irányban is,

x de a kutatás itt ingoványos talajon mozog, s a kutató súlyos nehézségekkel találja magát szemben.A kérdés módszertanilag sincs még kellőképpen tisztázva. A színházi közönség magatartásá

t sok minden befolyásolhatja. Gyakran csodálkoznak azon, hogy gyenge vagy közepes színmüveknek nagy sikerük van, viszont kitűnő irodalmi müvek megbuknak. Ennek egyik főoka, hogy a közönség egységben látja a színjáték minden tényezőjét, a drámaíró, rendező, színész, díszlettervező stb. munkáját, s Ítéletét erről az egységről mondja ki. Tetszésnyilvánítása nem a drámáirónak vagy a színésznek szól külön-külön, hanem mindenkor az előadásnak. Amikor gyenge műnek is tapsol, vagy a kitűnő előadást, vagy egy kiemelkedő színészi alkotást jutáim«z vele, ha pedig egy egyébként értékes színmüvet ^ont -eren

c: Színház és munkásosztály. Bp. 1935- - Pukánszk.yng~g&dár Jolá

n: Nemzeti Színházunk és a közvéTeraény a XIX.században. Budapesti Szemle, 1937. /Klny. is./ - Mályuszné Császár Edi

t: Színház és közönség az elnyomatás korában. Kandidátusi értekezés. 1959. /Kézirat./ - 15 - i