Molnár Klára (szerk.): Évkönyv az 2000/2001-es színi évadra (Budapest, 2002)

Bibliográfia a 2000. évről

PAPP János: Négy és fél évtized szegedi opera-előadásai az adatok és számok tükrében. 1946-1990. Szeged, Bába és Tsai, 2000. 359 p, 20 cm /A Tisza Hangja, 62./

Alapvető adattár, mely a legjelentősebb vidéki operaegyüttes közel fél évszázadát dolgozza fel, sokrétű mutatórendszerrel segítve a további kutatásokat.

Páskúndi-ünnepségek. 2000. Kiad. a Szatmárnémeti Kölcsey Kör, 2000. 149 p, 21 cm

A borítón: „Mi nékem az igazság?” Irodalmi tanácskozás Páskándi Géza életművéről.

A könyv a Szatmárnémetiben és Szatmárhegyen 2000. május 19-20-án megtartott emlékülésen elhangzott előadásokat tartalmazza, köztük néhány színházi tárgyú írást Görömbei András, Kovács Ferenc, Cs. Nagy Ibolya, Duró Győző, Bertha Zoltán, Nagy Gyula, Demény Péter tollából.

PERCZEL Zita: A Meseautó magányos utasa. (Szerk. Bárdos Judit és Huzsvári Erzsébet. Az előszót, a jegyz. írta és a filmográfiát összeáll. Bárdos Judit. A színházi szerepek listáját összeáll. Gajdó Tamás.) Bp., Áron, 2000. 194 p, ill. 20 cm

A 30-as évek egyik legnépszerűbb hazai színésznőjének memoárja.

A performance-művészet. Vál., szerk., a bev. és a jegyz. írta: Szőke Annamária. Ford. Adamik Lajos et al. Bp., Artpool-Balassi-Tartóshullám, 2000. 346 p, ill. 20 cm

/Források a XX. század művészetéhez/

A hiánypótló szöveggyűjtemény kilenc önálló tanulmány mellett tartalmazza a Holmiban és a Ligetben 1993 és 95 között lezajlott vitát a bécsi akcionizmusról. A performance a képzőművészet és a színház világának közös határterülete; a kérdés az, művészet-e?

POLGÁR Ernő: Színészek és színésznők bűvöletében. /Szentendre/, Kairosz, 2000. 173 p,/40 t./ ill. 21 cm

Egy egykori dramaturg, majd szabadúszó író elbűvölt szövegei Madách Színház-beli emlékeiről, az 1972-vel kezdődő negyedszázadból.

REGECZI Ildikó: Csehov és a korai egzisztenciabölcselet. Debrecen, Kossuth Egyet. K., 2000. 195 p, 21 cm

/Orbis Litterarum. Világirodalmi sorozat, 8./

A mű Csehov drámáit mint a bölcselet (filozófia) kivetüléseit értelmezi; mondandója tehát inkább a gondolkodástörténet, semmint a drámatörténet része.

183