Székely György: Mozaikok (Színháztudományi szemle 39. OSZM, Budapest, 2009)

A SZÍNJÁTÉK MAGYARORSZÁGON - A vásári színjátszás kezdetei hazánkban

A SZÍNJÁTÉK MAGYARORSZÁGON 77 nyat azonban közülük ezúttal külön kiemelünk. A valószinűleg szláv eredetű pakocsa a 15. századig ugyanúgy csak helységnévként fordul elő, mint az ismertebb igric szó. 1405 körül azonban, a Schlagli-szójegyzék szerint „csúfolódás", „nevettetés", majd a „tréfa", „gúny", „káromlás", végül „hivatásos mulattatás" értelemben kezdik használni.

5 Ez idő tájt kezdenek el beszélni a diákokról. Szegénysorsúak lévén, koldulniuk, „mendikalniuk" kellett. „Ezeket a kéregető tanulókat, diákokat egyes helyeken »Szent Lázár szegényeinek« is nevezték." Ez a kifejezés azonban eredetileg, legalábbis a Képes Krónika szerint a csúfságra vágott füllel hazaküldött „hét magyart" illette, akik „de thabernaculo in thabernaculum mendicando" jártak s bús történetüket mesélték.

6 Alig ismert viszont a sib (syb) szó, amely teljes jelentésgazdagságában majd Bornemisza Péter Ördögi kísértetek című munkájában bontakozik ki. Maga a szó azután évszázadok során át követhető, jelentésváltozataival együtt: - 1391-ben egy „Dionysium dictum Syb de Side" bukkan föl, - 1406-ban „Georgium dictum Syb furem vagabundum"-ról, tehát egy kóbor tolvajról esik szó, -1527-ben „ez vylaghy syb ember"-t emlegetnek, - 1538-ban Pesti Gábor hatnyelvű szótára „nebuló"-ra fordítja. A „nebulator" szó „szemfényvesztő", „mutatványos" jelentése még századokon át használatos. - 1578-ban Bornemiszánál a „czuffok"-kal, a „czelczapas"-sal, illetve a német Eulenspiegel és Orlando („furioso") figurájával kötődik össze a „Markolff sibsagarol" írott „Históriák" világa. Párhuzamosan ezzel a szintén ebbe a fogalomkörbe tartozó „alakozas"-sal, az „ördögnek iatekos alakozasi"-val. Figyelemreméltó, hogy a mű 1955-ös kiadásában Eckhardt Sándor következetesen „komédiázás"-ként magyarázza a csélcsapást és a sibságot is. - Témánk szempontjából talán még fontosabb az 1560-tól adatolható „szyb wasar" összetétel „Trödelmarkt" értelemben. Ez a szó, t. i. a zsibvásár mind a mai napig használatos. - Végül 1604-ben Molnár Albert magyar-latin szótára „ludio", „agyrta" jelentéssel fordítja, „lusus", „histrionica" értelmet tulajdonít neki, s így részben a játékkal, részben a tolvaj-csaló fogalomkörrel köti össze. Ezen nem csodálkozhatunk, hiszen a „fahrende Leute" már a középkor óta az „unehrliche Gewerben" kategóriába voltak besorolva.

7 Itt említem meg, hogy az 1527-es évben jelenik meg írásos emlékeink között a trufa, ez a régi magyar irodalmi műfaj, amelynek megszövegezése esetleg egyszemélyes vagy dialogikus előadást is lehetővé tett. Ilyen előadásra vonat-