Székely György: Mozaikok (Színháztudományi szemle 39. OSZM, Budapest, 2009)
A SZÍNJÁTÉK MAGYARORSZÁGON - A vásári színjátszás kezdetei hazánkban
A SZÍNJÁTÉK MAGYARORSZÁGON 83 vak énekes koldusasszony. 2 8 Nyilván szervezettebbek voltak a bujdosó mesejátékos társaságok, (még mindig németek), akik például még a „hegyaljai szüretre" is elkeveredtek. Persze nem szűntek a tiltakozások, korlátozások sem: Győrben 1753-ban előírták, hogy „histriók és jövendőmondók csak vásárok alkalmával, a város területén felállított sátrakban produkálhatják magukat". Az engedélyt viszont már csak azért is megadták, mert helypénzt szedhettek érte. Budától Nagyszebenig, ahol egy Conti János nevű olasz árnyjátékos lépett fel 1775-ben - Temesvártól a rendszeresen látogatott Pozsonyig mindenütt találkozni lehetett velük. 2 9 * * * Hátra volna még ennek a vázlatnak néhány jelentős záróköve. Az egyik ilyen adatot Eszterháza szolgáltatja egy 1775-ös „vígasság" alkalmával, mikor is látható volt többek között egy Pulcinella-színpad, egy vásári kikiáltó bódé, éneklő képmutogatónő, énekesek, zenészek, táncosok, valamint Arlequin, Pierot és Balliazzo, ez a három ismert bohócfigura. 3 0 Azután: hogy a Pesten és Budán fellépő mutatványosok, akik között Possenreisserek éppúgy feltűntek, mint Bänkelsängerek és bábjátékosok, közkedvelt, sikeres szórakoztatók voltak, az is igazolja, hogy Sebastian Tuschl, aki 1785-től a „szabályos" színházüzem főbérlője volt, jogot formált és kapott, hogy ezeket a „fliegende Spektakel"-ként ismert komédiásokat felügyelje és megadóztassa. 3 1 1796-ból származó debreceni számadások rögzítették, hogy a Fejérió fogadó „szekérszínjének komédia tartása végett" való átalakítása szükségeltetik és ezért a „Komédia Ház"-hoz építőanyagokat biztosítottak. Itt és ekkor érkezünk (eszmefuttatásunk nyitányaként megszólaltatott) „hősünkhöz", a Karnyóné Kuruzs-figurájához, aki személyében mintegy összefoglalja vásári színjátszóink legjellegzetesebb vonásait. Pukánszkyné Kádár Jolán kutatásaiból tudjuk, hogy maga Csokonai sem kerülhette el, hogy betegségében szállásadói és egyéb barátai ne ajánlják a vármegyeszerte élő „kóborló kuruzsok" segítségét. Mert hát hiába tartalmazott ellenük tiltó rendelkezéseket az 1770ben megjelent Generale Normativum in re sanitatis, és hiába fordult emlékiratban Perliczi János Dániel, csak tovább működtek a „kuruzsok" (agyrtae!), a „kóbor gyógyászok" (histriones, marktschreyer!), a „kuritoló országjáró széllyel kóborló orvosok" (circumforanei, circulatores), a „balgatag és bűvös-bájos, az Isten, a Haza és a Természet törvénye ellen járó orvosok javasok és impostorok, házaló titokszerárusok, valamint tenyérjósok" (chiromantistae). Ugyancsak Csokonai próbálta meghonosítani az addig használt és ismert
