Székely György: Mozaikok (Színháztudományi szemle 39. OSZM, Budapest, 2009)

A SZÍNJÁTÉK MAGYARORSZÁGON - Az átmenet dramaturgiája

A SZÍNJÁTÉK MAGYARORSZÁGON 63 vány" található. A feszültség fokozását a vitatkozó felek - Bíró, Pap, Fráter, Vikárius, Püspök, Pápa - hierarchikus szintjének emelkedése biztosította. Műfaji meghatározása, a dramaturgiai dilemmát is jelezve, így szólhatna: klasszicista szerkezetbe szorított vetélkedés. Ugyanennek az évtizednek a termése Bornemisza Péter Tragoedia magiar nelvenn, az Sophocles Electraiabol. Az 1558-ban Bécsben keletkezett műnek széles körű szakirodalma van. Azt talán mégis érdemes megemlíteni, hogy az a gyűjtőkötet, amelyben az Elektra egyetlen ismert példánya 1923-ban előkerült, Tanner György tulajdona volt. Bornemisza humanista drámaelméleti ismereteire vall, hogy az eredetileg tömbszerűen alkotott szophoklészi művet öt „actus"-ra bontotta s ezeken belül 5-6 „scena"-t jelzett. Ezek az utóbbiak valóságos váltást képviseltek: újonnan megszólaló szereplők lépnek fel. Bornemisza újítása a teljes „actus primus": a trónbitorlók regnálásának érzelmileg futott bemutatása; Parasitus figurájának a cselekménybe való szerves, de mégis a „tragédia mista" irányába mutató beépítése; végül a Chorus egyszemélyes szereppé változtatása. Mindezekkel együtt műfajilag még leginkább a „tragédia mista" kategóriájának felel meg. A 16. századból még két jelentős drámai mű maradt ránk. De, mint látni fogjuk, ezek is még mindig tükrözik azt az átmeneti dramaturgiai bizonytalanságot, ami a középkorból továbbhúzódó hagyományos szerkesztésmód és az új klasszicista igény közötti tétovaságból eredeztethető. Az 1566-ban vagy 1567 elején keletkezett Balassi Menyhárt árultatása öt egységben mutatja be a kortársi cselekményt. Az egységeket „rész"-nek nevezi. A harmadik rész, amely mindössze két szereplő, az Érsek és Józsa diák párbeszédét rögzíti, igen rövid, csak 21 sor. Ehhez képest aránytalanul hosszú a következő egység a maga 313 sorával, mely pedig szintén csak két szereplő, Balassi Menyhárt és az Érsek között játszódik. - Felderítetlen az ötödik egység dramaturgiai helyzete. A szöveg egyetlen meglévő nyomtatott példánya ugyanis „Hetedik rész"-t jelez. Kérdés: volt-e ötödik és hatodik rész, vagy egyszerű sajtóhibáról van szó. Csak fokozza a bizonytalanságot, hogy ebben az utolsó egységben Tamás diák kivételével, akinek még a második egységben néhány jelentéktelen mondata volt, az összes többi szereplő vadonatúj. A címszereplő sincs benne, így hát valamiféle epikus utójátéknak tekinthető. - Minden „rész" helyváltoztatással számol. Az ötödik rész több mint egy évvel az előzőhöz képest történik. - Mintha egy középkori dramaturgiát, epizodikus misztériumjáték-szerkezetet látnánk érvényesülni: a passiók jelenetsorát profán, kortársi tematikára alkalmazva. Műfaja ilyenformán: középkori technikájú epikus dráma.