Székely György: Mozaikok (Színháztudományi szemle 39. OSZM, Budapest, 2009)
MÓDSZER-TANULMÁNYOK - A színházi működéstan problémái
44 SZÉKELY GYÖRGY: MOZAIKOK sa, bizonyos tudnivalóknak, hatáselemeknek éppen ezen a sajátos módon való közvetítése. Többek között egyik lehetőségnek látszik, hogy a színházművészetet is az egyik legújabb elmélet tételei alapján, az információelmélet eredményeit figyelembe véve közelítsük meg, hiszen éppen a beszéden és az emberi mozgáson át adott, de sok más egyéb szimbólummal, jellel is kifejezett érzelmi-értelmi mondanivaló sajátos művészi módon való közléséről, közvetítéséről, illetve a közlés zavarairól van szó ebben az esetben. A közlés-közvetítés módja az egyidejű audiovizualitás. Bár ma már nem csak a színház az egyetlen olyan művészeti ág, amely éppen ezeket az eszközöket használja fel, hiszen a film és a televízió is audiovizuális jellegű, de történeti elsőbbsége és az a vonása, hogy az előadás alkotói és élvezői egyaránt jelen, közös téridős szerkezetben vannak, s ezáltal közös élmény alakul ki, a színházművészetet teszik a par excellence, közvetlenül ható audiovizuális művészetté. Éppen ezért, amikor a színház művészetével foglalkozó tudomány határait keressük és próbáljuk megállapítani, nélkülözhetetlenné válik számunkra minden tudásanyag, az akusztikai és videotechnikai tudnivalók és eljárások, beleértve a látás és hallás fiziológiájától és pszichológiájától kezdve az építészeti akusztikáig és az alkalmazott elektrotechnikáig, fénytechnikáig az összes érintett területeket. Ha analógiaként a színházművészetet egy sajátos jelrendszer adása és vételeként fogjuk fel, akkor nélkülözhetetlenné válik az „adás" összes elemének beható tanulmányozása és ismerete. így - nem fontossági sorrendben - a szűkebben vett: - színjátszás elmélete (lélektana, alkotói módszerei, technikája, pedagógiája, stb.); - a rendezés elmélete (vagyis a sajátos komplex alkotás módszere, technikája, pedagógiája stb.); - a színpadi képzőművészet elmélete (a játékhely és térképzés problémája; a színpadrendszerek, színpadtechnikák és sajátos kifejezőeszközök; az emberi testnek a térrel való összefüggése a színpadi cselekvés során; a jellem, figura és jelmez összefüggései; az előadás stílusának képzőművészi problémái stb.); - a színpadi szöveg elmélete (a drámairodalom döntő részesedése, dramaturgia, a „szavak dramaturgiája", a drámai ábrázolás sajátosságai, író-pedagógia, műfajelmélet, stb.); - a színházi üzemeltetés elmélete (gazdasági rendszerei, struktúrája, a feladat és feltétel apparátusbeli összefüggései stb.);