Székely György: Mozaikok (Színháztudományi szemle 39. OSZM, Budapest, 2009)

KITEKINTÉS - Lego-színház

KITEKINTÉS 409 ból, mítoszokból, s a bécsieknek kedvezve nem maradtak ki a zenei betétek sem. Tornaruhás duó énekel a Traviatából, s felcsendül a Haydn komponálta első osztrák himnusz, de akad jódli-dal is. A szenvedélyesen előadott általános igazságok a napi élet aktualitásaival egészülnek ki: az erőszak jelképeként megjelenik a közelmúlt kedvenc gyilkosa, a gazdag özvegyembereket az örökség miatt sorra öldöklő Elfriede Blauensteiner, de szerepel alaposan kigúnyolva Thomas Muster és Arnold Schwarzenegger is." 1

6 * * * Egy előadás kerete nem engedi, hogy belemenjek abba a széleskörű esztétikaifilozófiai vitába, amely általában a jelenkori avantgárd különböző formáinak kialakulásával kapcsolatban bontakozott ki, és a miért kérdésére próbál elfogadható választ adni. Eközben a „minden egész eltörött"-érzés éppúgy említést nyer, mint a posztmodern, poszt-posztmodern irányzatokba való besorolás kísérlete. Ez utóbbit még csak erősíti a politikai rendszerváltozáshoz kötés gondolata-igénye. Ez, miközben a politikához kötöttségtől való felszabadulás utáni „ellenfél-nélküliség" állapotára hivatkozik - ezáltal önkéntelenül is elfogadja a meghaladottnak deklarált „politikus" gondolkodást. Benne van ugyanakkor az elképzelés is, hogy értelmes-értékes művészet kizárólag „valami ellen" jöhet létre. Egyben úgy ítélik meg, hogy az „új teatralitás", az „új képiség" fejezi ki egyedül autentikusan a jelenkor töredékességét. A tudatos stíluskeverést pedig szembeállítják a szigorú stílusegységhez való ragaszkodás idejétmúlt, ideologikus irodalomelméleti fundamentalizmusával. A mindennapos, gyakorlati kritika sokszor érzi úgy: nem is tehet mást, mint hogy - értékelési kényszere rabságában - jól érzékelhető bizonytalansággal fogadja el vagy utasítja vissza a „lego-színjáték" dramaturgiájával létrehozott színházi előadásokat. Ha valaki szakdolgozatot kívánna írni erről a témáról, figyelembe kell vennie az egyéb művészetek múltját - igen, a múltját! - és persze jelenét is. Azt fogja tapasztalni, hogy a stílusütköztetés, a „vegyes eredetű elemek" egybeszerkesztése az emberi fantázia ősi tartalma. A folklór és a mitológia ősidők óta ismeri például az „ember-állat"-lényeket: a kentaurt, a szfinxet, a sziréneket, - hadd ne folytassam. A képzőművészet története is tele van ilyen „összeállított/kevert-elemű" alkotásokkal: a görög építészet iónt-korinthoszit keverő kompozit oszlopfejeitől a manierista Arcimboldo 16. századi, különböző gyümölcsök képeiből összeállított portréin át, Picasso századunk eleji, egyetlen képen belül néger plasztikát európai pikturával elegyítő módszeréig, Braque