Székely György: Mozaikok (Színháztudományi szemle 39. OSZM, Budapest, 2009)

SHAKESPEARE HAZÁJÁBAN - Boszorkák és királynők - Rontás és apoteózis

SHAKESPEARE HAZÁJÁBAN 385 6. BOSZORKA: 7. BOSZORKA: 8. BOSZORKA: 9. BOSZORKA: 10. BOSZORKA: 11. BOSZORKA: AZ URNO: Volt egy tőröm: mire volt jó? Megöltem egy gyermeket. Haját dudás poharába... hamis hangon visított. Gyilkos lógott hosszú láncán, Szél és nap kiszárította. Izmát vágtam, haját nyírtam, Szélbe szórtam rongyait. Kuvik-tojást, sötét tollat, Békavért és háta csontját Megszereztem: bőriből Lélek-őrzőt kerítettem. Vad füveket gyűjtögettem: Beléndeket, bürköt szedtem. Nadragulyát, holdrutát, Megugattak a kutyák. Bulldog fogát elraboltam, Az árkot meg átugrottam, De a házhoz visszamentem, Macskát öltem, agya itt van. A faltövi varangyokat Megbűvöltem, kigörögtek. Bagoly szemét meg kivájtam, íme itt egy denevérszárny Az Úrnő Megígértem, el is hoztam: Szarvas mákot, cipruságat, Síron termett fügefákat, Sajtolt cserfakéreg-levet, Mérges gyíkvért, viperabőrt... Elkezdhetjük orgiánkat!" („And now our orgies let's begin.") Ezután gonosz-idéző invokációjában arra buzdítja boszorkáit, hogy „háborítsák föl az elemeket, keljen éjféli nap, déli csillagok". Köztük megidézi a „hármas csillagot" („once, twice, thrice the same"), azaz Hecatét, a fő-főboszorkányt. Újabb varázs-szavak hangzanak el, majd hamut és tűzkövet dobnak