Székely György: Mozaikok (Színháztudományi szemle 39. OSZM, Budapest, 2009)

SHAKESPEARE HAZÁJÁBAN - A Szentivánéji álom tündérei

376 SZÉKELY GYÖRGY: MOZAIKOK csőítette, jövendő boldog uralkodását. Sajnos nem ez történt: Henry a rákövetkező év, 1612. november első napjaiban meghalt. Michael Drayton valamikor 1613 és 1622 között írt fő művében, a PolyOlbionban, ebben a harminc énekből álló költői „útirajz"-ban tért vissza Oberon személyéhez. Itt ő és tündérei lopják el a gyermek Albiont és margaréta levébe kevert bodzaporral „lekicsinyítik". Halandó volta azonban megmarad, és így Oberon lányáért, Kennáért vívott párbajában, törpe ellenfelétől kapott sebébe belehal. Az angol restauráció után, 1692-ben Purcell ötfelvonásos operát írt The Fairy Queen címen, Shakespeare motívumait használva fel. Ajáték szereplői a civakodó tündérkirály-páron kívül (szoprán-szólamok) szimbolikus figurák: az Éj, a Rejtelem, a Titok és az Álom, a szerelmesek, illetve az erdő lakói voltak, faunok, najádok, driádok, zöldruhás vademberek. „Kínai vázák táncoltak narancsfákkal." [!] Közel száz esztendőt kellett várni, amíg az európai kontinensen a romantika újra fel nem fedezte magának ezt a „tündérvilágot". 1780-ban jelent meg Christoph Martin Wieland szépséges költeménye, az Oberon. Goethe úgy ítélte meg, hogy amíg „a költészet költészet lesz, az arany arany, a kristály pedig kristály, Wieland mesterművét szeretik és csodálják majd." Wieland visszanyúlt az Ezeregyéjszaka meséihez, az Huon de Bordeaux-hoz, és felhasználta a Szentivánéji álom, sőt a Canterbury mesék motívumait is. A cselekmény középpontjába Oberon és Titania konfliktusát állította, amelynek oka az volt, hogy a tündérkirálynő egy házasságtörő nő ügyét támogatta. Csak akkor békülhetnek ki, ha olyan szerelmes párt találnak, amely akár a halált is vállalva marad hű egymáshoz. Akad is két fiatal, Huon és Rezia, Harun al Rashid bagdadi kalifa lánya. Oberontól a hős segítségképpen elefántcsont kürtöt és egy aranykelyhet kap. Wieland költeménye hamarosan megihlette a színpadi librettistákat is. Már 1784-ben készült egy Hüon und Amande című daljáték-librettó a schleswigi színház számára. Ezt fejlesztette tovább Karl Ludwig Gieseke, a Schikanedertársulat színésze és íratott hozzá zenét Paul Wranitzkyvel (1756-1808). 1789. november 7-én Bécsben a Theater auf der Wiedenben volt az Oberon, König der Elfen „Singspiel in drei Akten" ősbemutatója, ahol is Oberon szopránszerepét Mozart sógornője, Josepha Hofer énekelte. (Nagyon valószínű, hogy az előadáson Mozart is jelen volt.) A darab sikerét jellemzi, hogy a pesti német társulat már egy év múlva bemutatta és huszonkilencszer játszotta egymás után. 1820 novemberében a hatalmas pesti Német Színházban felújították a darabot. Ekkor azonban már csak betétes daljáték formájában szerepelt: az áriák,