Székely György: Mozaikok (Színháztudományi szemle 39. OSZM, Budapest, 2009)
ZENE ÉS SZÍNJÁTÉK - Példának okáért: a János vitéz
ZENE ÉS SZÍNJÁTÉK 353 az aranyzacskót (legyen miből élniük), még egyszer megénekeltette Bagót, méghozzá Iluska dalának a megismétlésével [!] - Papp Miskának tényleg szép hangja volt - és még egy kicsit megríkatta a közönséget. Beöthyt tehát nem annyira az őszinte honvágy, inkább a drasztikus-szentimentális színpadi hatás érdekelte. Fedák: a bojtár és a huszár Azt mindenképpen le kell szögezni, hogy Fedák Sári nem tudott és nem kívánt régimódi primadonna lenni. Ha megnézzük némileg idősebb kor- és versenytársainak a fotóit - legyen itt szó Blaha Lujzáról, Szoyer Ilonkáról, Pálmay Ilkáról, vagy Küry Kláráról -, finoman mondva is „töltöttgalamb" figurákat látunk, nadrágszerepeikben is, mert hogy ez akkoriban általánosan elfogadott színpadi konvenció volt. Fedák azonban egész jellegében, alkatában volt más, korszakot váltó jelenség. És itt ne a negyven-ötven évvel későbbi sztárfotókra gondoljunk, hanem a húsz-huszonöt éves kezdő színpadi megjelenésére. Ady Endre a művésznő első nagyváradi látogatása alkalmával már meg is fogalmazza ezt az újdonságot: „Az új operettstílusnak múzsája ő, hiában kereszteltették el fiú-primadonnának." [Sz. Gy. kiemelése] Adynak ez az érzése még továbbra is érvényben maradt. „Siheder kedvességű"-nek nevezi nem sokkal a János vitéz bemutatója után: „ne tessék gúnyolódni, és tessék örülni, hogy a dalos, a vidám, a pajkos, a félmelankóliás, a siheder kedvességű, egészségesen érzéki, vidám, könnyű magyar Múzsa is elküldte nekünk az ő új-magyar Fedák Sáriját." 3 3 Kéky Lajos később, a Színművészeti Lexikonban is ezt a vonását emelte ki: „sihederesen jókedvű". Maga Fedák rendkívül reálisan mérte föl akkor is, később is a saját adottságait. Elfogultságokkal és füllentésekkel teli önéletrajzi regényében, az 1929-es, kétkötetes Útközben. Beszélgetés a barátommal című emlékkötetében így emlékezik vissza huszonéves önmagára: „Én egy csúnya, szeplős, sápadt, összenyomorított szemű lány voltam. Még azt sem írom, fiatal lány. Nekem nem volt bájos arcom [...]. Nem volt bűbájos mosolyom, grüberlikkel [...]. Nem volt tejszínhab bőröm [...]. Rajtam nem volt minek megöregedni." 3 4 Ezt igazolja a Népszínházban 1900. május 16-án debütáló fiatal Fedákról a kortárs színházi szakember, Verő György is: „Hosszú, nyurga alak, semmitmondóan egyszerű öltözetben - szöszke haj, színtelen arc, apró, bizonytalan nézésű szemek a kinyúló orr felett [...]." Ugyancsak ő idézi az előd, Blaha Lujza véleményét is: „Az első, akiben semmit se látok magamból." 3 5
