Székely György: Mozaikok (Színháztudományi szemle 39. OSZM, Budapest, 2009)
ZENE ÉS SZÍNJÁTÉK - Példának okáért: a János vitéz
ZENE ÉS SZÍNJÁTÉK 351 ban gyökerezett: a háromszínű lobogó és a huszáregyenruha az adott politikai helyzetben nyilván hozzájárult az este sikeréhez. Bár ez utóbbi önmagában nem okozhatott feltűnést. Köztudomásúan, és a fényképek tanúsága szerint, maga Ferenc József császár is szívesen viselte ezt a magyar katonai egyenruhát. Vagy, hogy a másik végletről vegyünk egy példát: az ifjú Bartók Béla ekkoriban még „magyar ruhát" hordott, telve volt idegen-, elsősorban németellenességgel. Ekkor komponálta a Kossuth-szimfóniát, amelynek a bemutatót kísérő programfüzetében (1904. január 13.) többek között ez a szöveg is olvasható: „Kossuth [...] felriad merengéséből. »Jöjjetek, jöjjetek! szép magyar vitézek! szép magyar leventék!« Ez Kossuth szózata a magyar nemzet fiaihoz, mellyel őket zászlaja alá hívja." - Emlékeztetnünk kell arra, hogy a Zenevilág 1904. január 19-i számában Kacsoh Pongrác - először a magyar szakirodalomban - lelkes és alapos ismertetőt jelentetett meg: „feltétlenül az első zeneszerzője Magyarországnak. Senki sincs, aki motívumainak nemzetiességében, harmonikus, ellenpontozó és hangszerelő tudásában, kompozíciójának monumentális egységességében és tüneményes, határt nem ismerő vakmerőségében és ötletességében őt felülmúlná." 3 1 Egyébként Bakonyi Károlyjoggal hivatkozhatott forrására, Petőfire, a költő huszár-, és magyardícsérő soraira: „Katonák jövének, gyönyörű huszárok," [...] „De magyar vagyok, s a magyar lóra termett, Magyarnak teremt az isten lovat, nyerget." Mindezzel nem azt akarjuk mondani, hogy a későbbi rendezések évtizedek során ne manipulálták volna a daljátékot. A színházművészet története számtalan példát szolgáltat arra, hogyan és néha milyen szélsőségesen változtatják meg a színházak és rendezők az alapanyagot - és persze nem csak a János vitéz esetében - a pillanat ízlésbeli és politikai igényei szerint. Ami pedig a honvágyat illeti. A motívum már Petőfi meséjében is megvan. A törökök fölött aratott győzelem után „János vitéz kívánt lenni galambjánál" (15. rész); Útja során a költöző gólyákat látva „Szelíd epedéssel tekintett utánok, / Mintha azok neki jó hírt mondanának, / Jó hírt Iluskáról, szép Iluskájáról, / S oly régen nem látott kedves hazájáról." (16. rész.) Végül egy griff madár hátán érkezik vissza: „Hát a viradatnak legelső sugára / Rásütött egyenest faluja tornyára." (17. rész) A daljátékban erre a hazatérésre nem kerül sor, mert a francia udvarba Bagó hozza el Iluska halálhírét és a sírján nőtt rózsaszálat.
