Székely György: Mozaikok (Színháztudományi szemle 39. OSZM, Budapest, 2009)

ZENE ÉS SZÍNJÁTÉK - Példának okáért: a János vitéz

ZENE ÉS SZÍNJÁTÉK 341 a premieren. A balközép l-es számú szék üresen állott sokáig. A második felvonás közepén aztán mégiscsak megérkezett Zichy Jenő, mégpedig roppantul izgatottan, magából kikelve. A parlamentből jött, ahol éjszakáig húzódott az obstrukciós vita. Annyira lázban volt, hogy mit sem törődve az előadással, nyomban elkezdte mesélni, hogy micsoda hallatlan dolog történt a parlamentben. Tisza megszegte a házszabályokat! Úgy törték le az ellenzék obstrukcióját, hogy a házelnök: Perczel Dezső, intett a zsebkendőjével, amire felállt az egész munkapárt és - noha még nem volt vége a vitának - egyhangúan leszavazott! Módfelett érdekes volt, amit mesélt, de mégis lepisszegtük. A János vitéz melódiái fontosabbak voltak abban a percben minden politikánál." [Sz. Gy. kiemelése]

2

1 A bemutató végén szinte megállíthatatlan volt a taps. A függöny előtt megjelent Kacsoh Pongrác is, aki babérkoszorút tartott a kezében. Szalagján felírás: „Pompeiusnak Caesar". Küldője a zeneszerző régi barátja, Horváth Károly kolozsvári közjegyző. János vitéz a Király Színház színpadán Milyen lehetett az a mű és az az előadás, amely ennyire vonzónak és fontosnak bizonyult? Annyira, hogy a bemutató után mintegy két héttel a Magyar Színpad nem is annyira kritikát közölt, mint inkább egy különleges tudósítást, amelynek értelmében a közönség „látható gyönyörűséggel kíséri a darab vidám és érzelmes jeleneteit, kitörő tapsokkal fogadja a magyar lobogó diadalmas szereplését, érdeme szerint méltatja a tündérország ragyogó díszleteit és nagy balettjét. AJános vitéz nagy vonzóereje mellett a családoknak is kedves darabja lett [.. .]."

2

2 Ez utóbbi közléssel nyilván a szokványos - általában frivolnak minősített - operett-szórakoztatástól kívánták elhatárolni az új produkciót. Ami az ötletet és a szövegkönyvet illeti, Bakonyi Károly a Bob herceg folyamatos sikerén felbuzdulva, újabb librettólehetőséget keresett. Méghozzá, fentebb ismertetett elvi álláspontja értelmében magyar fogantatású művet. Meg is találta Petőfi János vitézében.

2 '' A színpadra alkalmazás azonban meglehetősen nehéz feladatnak ígérkezett, hiszen a „verses népmese", ahogyan monográfiájában Horváth János határozta meg Petőfi művét, nagyon sok olyan elemet tartalmazott, amelyek alkalmazhatatlanok voltak a színpadra. Például az eredeti mese folyamán sűrűsödő vad és erőszakos, később pedig fantasztikus epizódok. Aligha lett volna például színpadra vihető az a jelenet, amikor Jancsi az alvó rablókra gyújtja a zsiványtanyát (VI. szakasz). A Petőfi-mese a XVI. szakaszban