Székely György: Mozaikok (Színháztudományi szemle 39. OSZM, Budapest, 2009)

PÁLYAKEZDÉS - Két sűrű év

30 SZÉKELY GYÖRGY: MOZAIKOK teket, és kiosztotta a szerepeket. A legendássá vált előadásban Somlay Artúr, Tőkés Anna, Abonyi Géza, Olty Magda, Szabó Sándor, Kovács Károly kapott főszerepet; az „Első diák" sorait az éppen végzős Csákányi László mondta el. Eleve asszisztensként kapcsolódtam volna a próbafolyamatba, ha - és ekkor ért a meglepetés - az első felvonás rendelkező próbája után át nem adja nekem Németh Antal a színpadot, és majd csak az 1942. május 19-i bemutató után [!] találkozik a kész előadással. Mint kiderült, a Hősök nélkül bemutatója után négy nappal neki is bemutatója volt, de nem itthon, hanem Frankfurt am Mainban. Egyszerűen bedobott a mélyvízbe! Ne feledjük: nem egészen egy éve voltam a színház tagja, huszonhárom és fél éves. így történt, hogy ettől kezdve az előadás „játékmestere"-ként (a Nemzetiben akkor már hagyományos megjelöléssel) szerepelt a nevem. Az 1942-43-as évad még sűrűbb tempót diktált. Szeptember első napjaiban mindketten Berlinbe utaztunk, hogy színpadra állítsuk a Csongor és Tünde németnyelvű változatát Pekáry István fantasztikus díszleteiben Farkas Ferenc zenéjével. A nevesebb szereplők közül most csak a Csongort játszó, később igen nagy művészi karriert befutott Will Quadflieget és Maria Eist, Mirigy szuggesztív alakítóját emelem ki (aki egyébként a bécsi Burgtheater 1934-es Az ember tragédiája előadásában Éva szerepét játszotta). Ezalatt - és ez most szó szerint értendő - Németh a kezembe nyomta Gerhart Hauptmann Iphigenie in Delphi című, nemrégen készült klasszicista verses tragédiáját, hogy délutánonként a Hotel Adlon-beli szobámban készítsek belőle formahű fordítást. Szeptember 25-én érkeztünk haza. Egy hónap múlva a Pécsi Nemzeti Színház évadnyitó előadásaként állítottam színpadra Szörényi Éva és Pataky Jenő vendégszereplésével a Csongor és Tündét. Tulajdonképpen ekkor kezdődött ismeretségem a várossal. Közben azonban befejeztem a Hauptmann-fordítást és immár önálló rendezőként kezdtem meg az Iphigenia Delphiben próbáit a Nemzetiben - Horváth János díszleteiben és Somogyi Erzsivel a címszerepben. A bemutatót november 22-én tartottuk meg. Ha lehet, az 1943-as év még sűrűbbé vált. Január 11-én kitérj esztették az útlevelemet, hogy az eddigieken kívül Olaszországba és Svájcba is érvényes legyen. Az előbbire azért volt szükség, mert a Nemzeti január 14-től kezdve „kikölcsönzött" egy nemzetközi (német-olasz-magyar) ifjúsági kulturális találkozóra, amelyet Weimarban és Firenzében tartottak meg, és amelyen én rendeztem a Bíró Máté balladája című produkciót. A táncosokat a Győrffy Kollégium tagjaiból válogatta ki a későbbi Kossuth-díjas Molnár István.