Székely György: Mozaikok (Színháztudományi szemle 39. OSZM, Budapest, 2009)

A SZÍNJÁTÉK MAGYARORSZÁGON 1945 UTÁN - Állami Déryné Színház, 1951-1975

A SZÍNJÁTÉK MAGYARORSZÁGON 1945 UTÁN 307 re. Vass Lajos muzsikája kíséri Török Tamásnak azt a játékvariánsát, amely Ludas Matyi fantázia címen fogalmazta újra a nagy történelmi alapélményt. 1848-1919-1945 a három kaland dátuma s a diadalmas cselvetések máig is érvényes tanulságokkal telt győzelmeket hordoznak. Ajáték műfaja azonban a színház egyik legfontosabb munkaterületére, a zenés színpadi produkciók világához vezet át bennünket. Nem véletlenül neveztük a zenés színpadi produkciók világát fontosnak. A színházi hatásnak ugyanis ősi és szinte nélkülözhetetlen eleme a muzsika, akár mint stilizációs eszköz, akár mint az érzelmi dinamika közvetítője, felidézője. Éppen ezért távolról sem szabad úgy gondolkodni, mintha a zene jelenléte a színpadon minőségi hanyatlást jelentene. S a közönség részéről megnyilvánuló érdeklődés, a zenés színpadi - többnyire vidám, könnyed hangvételű - produkciók nyitottabb befogadása, amelyet nem ritkán bélyegeznek meg a „könnyű, olcsó siker" szavával, csak természetes következménye azoknak a hatáselemeknek, amelyek a muzsikával átszőtt művekben gazdagon lelhetők fel. Hazánkban pedig köztudomásúan hagyományosan erős a kötődés ezekhez a színjátéktípusokhoz. A problémát azonban a legtöbb esetben nem a zene színvonala (bár sok esetben az is) okozza, hanem a librettó avultsága, konzervativizmusa, múltba merevedettsége s ezzel a nézők tudati állapotát nem serkentő, hanem inkább fékező, retrográd hatása. S ezzel a nehézséggel, mint az ország minden olyan színháza, amely zenés műveket is játszik, a Déryné Színház is találkozott. Az igény és a használható művek kínálata közti feszültségből itt sem születhetett mindig kielégítő megoldás. Sőt, azt lehetne mondani, hogy éppen ezek a művek adtak leginkább teret és lehetőséget a színjátszó stílus konzerválására, a sablonos megoldások tovább-éltetésére, ízléstelenségek fel-feléledésére is. És valóban, rendkívül nehéz megtalálni a mindenkori pontos határvonalat az önfeledt szórakoztatás gazdag eszköztára és a mindenáron való nevettetés elszántsága között. A két és fél évtized tapasztalatai azonban a Déryné Színházat is megtanították arra, hogy három úton is keresse a minőségi javítás lehetőségeit. A színház „fizikai" méretének is megfelelő zenés vígjátékokkal, ahol a szöveg aktualitása eleve a mához közelíti a produkciót; az elmúlt évszázad „klasszikus"-nak tekintett muzsikájú, felújított szövegkönyvű operettjeinek új megfogalmazásával; végül, de nem utolsósorban, értékes vígoperáknak a Déryné Színház adottságaihoz szabott variánsaival. A dolog természeténél fogva a zenés vígjátékok túlnyomó része magyar eredetű mű volt. Itt is lehetett találkozni egész sor országos sikerű mű utánjátszásával; hogy csak a közismertebbeket említsük - Bárány Tamás A szülő