Székely György: Mozaikok (Színháztudományi szemle 39. OSZM, Budapest, 2009)

A SZÍNJÁTÉK MAGYARORSZÁGON 1945 UTÁN - Állami Déryné Színház, 1951-1975

304 SZÉKELY GYÖRGY: MOZAIKOK „Igen, erről van szó. Kinek van igaza? A komoly felkészültségű, jó szemű, tapasztalt színházi szakértőknek, akik dramaturgiailag elhibázott, epikusán terjengős, sőt olcsón hatásvadászó munkának tartják a darabot, vagy a falusi parasztoknak, akikről és akiknek szól Orsi drámája, s akiknek megrázó élményt jelent az Aranylakodalom [...]." Az indoklás is fontos, hiszen, közönségéről szólván, a Déryné Színház létérdekeit érinti. ,,A szakadék a két tábor között túlságosan mély. Még akkor is, ha számba vesszük, hogy a falusi nézők nem értenek a drámaszerkesztés törvényeihez, nem ismerik a színpad veszélyes buktatóit, irodalmi igényeik egyelőre szerények, és érdeklődésük azon a kezdeti fokon van még, ami inkább a gyermek kíváncsiságához hasonló. De valamihez, ami ennek a darabnak a lényege, mégis jobban értenek bárkinél: ismerik saját életük törvényeit, ismerik a paraszti sorsot, és ha valaki tükröt tart eléjük, abban vagy magukra ismernek, vagy nem. Ezt a darabot magukénak vallják. Pedig általában kritikus szemmel nézik falun a mai tárgyú parasztdrámákat." És a kritikus megfogalmazza az ilyen egyetértő felismerésnek a közművelődési, kultúrpolitikai, sőt lényegében politikai jelentőségét is: „A megrázó élményt a falusi nézőknek az adja, hogy látják magukat, beledobva a társadalom kohójába. Örsi azzal, hogy felidézi életüknek azokat a szakaszait, melyeket öntudatlanul éltek át, tudatosítja, vagyis magasabb színvonalra emeli a falusi közönség szemléletét." (Mágori Erzsébet, Élet és Irodalom, 1962. március 31.) Tudatosítás, szemléletváltoztatás, személyiségformálás. Valóban ez lehet egy színház alapvető feladata, amelynek megvalósítását a művészet eszközeivel kell szolgálnia. Ebben az esetben a dráma 122 előadásán kereken 30 000 nézőhöz jutott el. A sikeres vígjátékok csoportjába tartozott Tóth MiklósJegygyűrű a mellényzsebben című (később az ország több színházában is eljátszott, sőt zenésített) darabja. Első nekifutásra majd 200 előadást ért el, 1973-ban pedig még fel is újították. Ez ugyan nem a parasztság problémáival foglalkozott, vagy ha igen, akkor csak közvetve. „Ingázik a fél ország" - mondják a darabban s úgy látszik, az ebből fakadó vagy keletkezhető helyzetek nem voltak ismeretlenek a Déryné Színházat látogatók számára sem. Viszont megint csak közelebbi, sőt talán fájó pontra tapintott rá az 1965-ben bemutatott Bakonyi történet, R Horváth László darabja. A mese talán nem is volt túl komplikált: egyszerű szerelmi háromszög, tragikus befejezéssel. Ment is vagy százszor. De érdekesek voltak azok a találkozások, amelyek, mint például Diósjenőn, „a rétsági járás egyik legmélyebb zugában" a dráma nézői és az együttes között alakultak ki. S mint ahogy a riporter a Nógrád című lapban megírta, még ha elnagyoltan vázolta is a darab a felvetett erkölcsi