Székely György: Mozaikok (Színháztudományi szemle 39. OSZM, Budapest, 2009)

A SZÍNJÁTÉK MAGYARORSZÁGON 1945 UTÁN - Félidő táján... (1943-1946)

290 SZÉKELY GYÖRGY: MOZAIKOK Növelte az együttes rangját, hogy bemutathatta a Háry Jánost, amelynek premierjén Kodály Zoltán is megjelent, s nagy-nagy örömet okozott, amikor a további előadásokat is engedélyezte. Kétségtelen, hogy a társulat együttessé szerveződésének egyik „magva" a színház épületében megnyitott menza volt (a bonviván Benkő Béla vezetésével), ahol minden tag olcsón jutott jóízű ételekhez. 1944 nyarán, a front közeledtével a város vezetősége sajnálattal közölte, hogy a következő évadra nem tudja vállalni a színház működtetését. Ha maradok, minimális induló tőkét biztosít, tudván, hogy nekem magamnak nincsen pénzem. Ez is több volt, mint a semmi. Az évad ismét Kaposvárott indult: ott értük meg Horthy kormányzó sikerületlen október 15-i kiugrási kísérletét, és kaptunk a nyakunkba egy nyilas „színházvezető testvért". Mivel az volt a véleményem, hogy Pécsre visszatérvén, nem szabad szélnek ereszteni az együttest, őket is sikerült meggyőznöm, hogy a számunkra „nyomatékosan" kijelölt kitelepítő vonatról hamarosan le fogják szállítani őket s gyalog jöhetnek vissza, vagy viszik őket, ki tudja, hová. A maradás mellett döntöttek. A várost 1944. november 28-án hagyták el a német csapatok - másnap érkeztek az oroszok. Még aznap délelőtt felkeresett egy szovjet tiszt a szállásomon - a színház gondnoka vezette hozzám -, és elmondta, hogy egy katonát, aki a város szélén egy orvlövész golyójától esett el, a színházban kívánnak felravatalozni, módot adva a város lakosságának, hogy a délután folyamán kegyeletét lerója. A kérésnek természetesen eleget tettem - függönyökkel, világítással adtuk meg az ünnepélyes keretet. A színház társulata már december 18-án újrakezdte megszakadt évadját. Ezen a napon egy akkor már műsoron lévő nagyoperett, Lehár Ferenc Éva című, zeneileg igényes műve került színre - némi nehézségek legyőzése árán. A színháznak ugyanis nem volt saját zenekara. Hagyományosan a „m. kir. Nagy Lajos király 6. honvéd gyalogezred" zenekara szerződött az igazgatóval. így történt ez ennek a második évadnak a kezdetén is. A frontváltás időszakában azonban a zenekar - néhány fúvós kivételével - elhagyta a várost. Az új zenekar három rétegből szerveződött a kiváló művész, Maros Rudolf irányításával: beült az orkeszterbe a pécsi városi zeneiskola jó néhány neves tanára - pl. Piovesan Sirio, Maros Klára, Thirring Zoltán; jelentkeztek a Pécsett maradt katonazenészek; és be lehetett szervezni azokat a helyi cigányzenészeket, akiknek megbízható kottaolvasási ismereteik voltak. Talán nem csak a múltat megszépítő emlékezés mondatja velem, hogy mindennek ellenére szépen, egységesen szólt a muzsika. Ebben az időben a sebesültek számára kórházi zenés műsorokat is adtunk;