Székely György: Mozaikok (Színháztudományi szemle 39. OSZM, Budapest, 2009)
AZ EMBER TRAGÉDIÁJA A SZÍNPADON - 1942. évi nemzeti színházi bemutatójáról
AZ EMBER TRAGÉDIÁJA A SZÍNPADON 283 képviselnie a transzcendencia különböző megjelenési formáit (arkangyalok; istenségek: a Fáraó, Athéna, Bacchus; szellemi mozgalmak: teológia, asztrológia, forradalom; gazdaság, utópia), a horizontális elemek a szekuláris-evilági tényezőket ábrázolták: földgömb, barlang, trónemelvény, heverők, pad a lugasban, vásári bódék, tudóspult, falanszterrács jégtáblatömb. Emellett a két szélső lógó, Németh Antal meghatározása szerint, kifejezhette az Egyén és Tömeg ellentéteit (IV-V-VI. szín); a vertikális és horizontális blokkok ütköztetése (X-XI-XII. szín; az eredetiben XI-XII-XTV szín) a „szabad verseny anarchiájának ál-»rend«-jét és a falanszter alrendjének elfojtott anarchiáját" volt hivatva ábrázolni. 1 7 Mindezt Fábri igen egyszerű, nagyvonalú, magas képzőművészeti színvonalú, könnyen kezelhető emelvény- és lógórendszerrel oldotta meg. Voltak a koncepciónak hiányosságai is. Mindenekelőtt az, hogy éppen a szerkezeti-stilisztikai egység következetes végigvitele, szuggesztivitása egybemosta a mű „isteni" keretét (tehát az első és utolsó színt) az „álomképekkel", elhalványítva ezzel a madáchi szerkezet egy lényeges elemét. így az előadás négyszer három képre oszlott, amelyhez rövid kiegészítésként járult az eredeti tizenötödik szín. A három szünet beiktatása kétféleképpen hatott: egyrészt kisebb szellemi megterhelésre késztette a nézőket, másrészt azonban többször szakította meg a nagy összefüggéseket, elsősorban az álomképek folytonosságát. Visszatérő hiányosság volt Németh rendezéseiben a második prágai szín és az űrjelenet elhagyása. Ezt a hiányt a kritika mindig kifogásolta, annak ellenére, hogy a megoldás nehézségeivel, néha visszás hatásával (a „repülés" megoldása) rendszerint ők maguk is tisztában voltak. Összegzésként mégis azt állapíthatjuk meg: kár, hogy ezt a rendezést szinte elsodorta a történelem, mert a Tragédiát ezzel a megközelítéssel (bizonyos belső szerkezeti elemek szerencsés kiemelésével és újszerű szcenikai-képzőművészeti megfogalmazással) valóban sikerült kicsit kimozdítani az évtizedek alatt konvencionálissá vált formák közül. Színháztudományi Szemle, 28. 1991. 15-110. Németh Antal: Egy emberöltő Az ember tragédiája szolgálatában. In: Németh Antal: Új színházat! Tanulmányok. Szerkesztette: Koltai Tamás. Budapest, 1988. 443-470. Országos Széchényi Könyvtár. Színháztörténeti Tár.
