Székely György: Mozaikok (Színháztudományi szemle 39. OSZM, Budapest, 2009)

A NEMZETI SZÍNHÁZ TÖRTÉNETÉBŐL - Paulay Ede életműve

184 SZÉKELY GYÖRGY: MOZAIKOK Paulay Ede életműve A magyar színháztörténet nagy adóssága, hogy mindmáig nem készült széleskörű, és sokoldalú monográfia Paulay Edéről, a Nemzeti Színház első igazán jelentős igazgatójáról. A halála utáni napokban megjelent nekrológok érzelemteljes összefoglalói természetüknél fogva túlságosan is vázlatosak. Az 1936-ban írott, születésének százéves évfordulója alkalmával megjelent emlékezések - így Rédey Tivadar cikkei a Kisfaludy Társaság száz esztendejét összefoglaló kötetben vagy Galamb Sándor ünnepi beszéde a Színművészeti Akadémián tartott megemlékezés alkalmával - műfajuk miatt sem lehettek kielégítők. Azokban a kisebb-nagyobb művekben pedig, amelyek a Nemzeti Színház történetét tárgyalták (Magyar Bálint, ismét csak Rédey Tivadar, illetve Pukánszkyné Kádár Jolán munkái), vagy az olyan többszerzős kötetek, mint az 1962-ben megjelent Magyar Színháztörténet, vagy a Nemzeti megnyitásának 125. évfordulójára megjelent népszerű album, a Paulay Ede működését ismertető és méltató részek valóban csak részei lehettek a nagyobb egésznek, s így szintén nem tehettek eleget a megoldásra váró feladatnak. A megírandó monográfiának olyan igényeket kellene kielégíteni, mint amilyenekkel László Anna Hevesi Sándor-monográfiája készült; hiszen ebben az esetben is hasonlóan gazdag életmű feltárása és felmutatása lenne a cél. Míg azonban Hevesiről szólván a kritikai-elméleti tevékenység méltatása nyerhetett nagyobb arányokat, Paulaynál a gyakorlati, színészi-rendezői működésnek kell előtérbe kerülnie. S éppen ez a sajátos igény jelent sajátos módszertani problémákat. Paulay esetében is könnyebb dolog megközelíteni azokat a rétegeket, amelyek az „írástudó" emberről szólnak: a tanulmányok szerzőjét, a fordítások készítőjét, a szakmai vonatkozásokkal telített levelek íróját. Fel lehet tárni, megszokott eszközöket használva, a közéleti ember működését vagy akár a színházat vezető, társulatot építő, műsort alkotó igazgató sokoldalú tevékenységét. Eközben azonban alig lehet megfelelő mélységben megismerni és értékelni a művészt, azt a Paulay Edét, aki talán nem volt kiemelkedő színész, de stílusával, stílusakaratával mint színész készült fel a színpadi alkotó munkára, azt a Paulayt, aki alig észrevehető módon alakította át a Nemzeti Színház játék-