Székely György: Mozaikok (Színháztudományi szemle 39. OSZM, Budapest, 2009)
A NEMZETI SZÍNHÁZ TÖRTÉNETÉBŐL - Vesztes harc a Nemzeti Színházért - Az 1863-as petíció
A NEMZETI SZÍNHÁZ TÖRTÉNETÉBŐL 175 letve augusztus 2-i számában. Az első két rész tehát még a petíció átadása előtt jelent meg. Ezek a cikkek azért is fontosak számunkra, mert hozzájuk nyúlnak azok a gyökerek, amelyekből a későbbi magyar színháztörténet-írás értékelése a petícióról és aláíróiról kialakult. Az első cikk dezavuálni igyekszik az aláírókat. („Egy pár elégedetlen színész, egy pár bosszús journalista vagy drámaíró egyesül s kész a harc életre halálra. Idejárul még néhány kezdő író [...].") Gyulai bevallja, hogy nem ért az operához, nem ismeri az igazgatást, sem a színház költségvetését, sem az igazgató hatáskörét, s ezért nem is érti, miért támadják oly szenvedélyesen Radnótfáyt, akit egyébként nem akar megvédeni. A második cikkben Gyulai vitatja Reviczky Szevérnek az Új Nemzedék című lapban régebben kifejtett elvét, amely szerint a „csoportosulás, mint eszme" hatna a közéletben, s a mostani akciót e helytelen elv gyakorlati kísérletének tartja. Nem hiszi, hogy az 1861-es bizottmánynak joga volna tárgyalni a színház ügyeit, hiszen az annak idején „eljárt küldetésében [...] s ezzel megszűnt bizottmány lenni. Jelenleg semmi nemű országgyűlési bizottmány nincs sem jogilag sem tényleg." Végül tényként állapítja meg, hogy a színészek nem írták alá a beadványt, amelyet „szükségtelennek" neveztek. 1 6 (Azt nem említi Gyulai, hogy az előző hónap végén Radnótfáy Erkellel fáklyászenét adatott magának, majd színészei között egy „ellenívet" köröztetett aláírásra.) Gyulai augusztus 2-i cikke már nem hoz újat, csak megismétli a „csoportosulás, mint eszme" kritikáját. - Az akció és ellenakció egyébként félhivatalos-hivatalos szinten is folyt. Június 30-án a Comité részéről gr. Károlyi György kifejtette a Kancellária előtt, hogy - bár Radnótfáy nem lévén szakértő, sok nehézséggel küzd - mégsem tud az adott pillanatban jobb megoldást, de előbb-utóbb új intendánsra lenne szükség. Másnap fordult meg Bécsben Dobsa Lajos a Kancelláriánál és jelezte a készülőben lévő petíció tervét; a Kancellária értesítette Privitzer Istvánt, a helytartó helyettesét, aki jónak látta - mint azt egyjúlius 3-i jelentése mutatja - figyelmeztetni a „Kör" igazgatóját, hogy az aláírásgyűjtést „izgatás előmozdításának jellegével" bírónak tekintik, s az akció folytatása a „Kör" feloszlatását vonná maga után. Mivel azonban a petíció elkészült, az előzetes fenyegetés nem járhatott sok sikerrel. A petíció következményeibe azonban mindenképpen belejátszhatott. 1 7 * * * A kérvényt mindenekelőtt az abszolút lojális hangvétel jellemzi. Megköszöni a császári adományt, és aggodalmát fejezi ki, hogy az „avatatlan kezek" miatt az adomány kárbavész. A „bukás felé tántorgás" egyik oka, hogy a színház eltért
