Székely György: Mozaikok (Színháztudományi szemle 39. OSZM, Budapest, 2009)

A SZÍNJÁTÉK MAGYARORSZÁGON - Ady és a színház művészete

A SZÍNJÁTÉK MAGYARORSZÁGON 139 személyes kapcsolatok is fűződtek: az 1895. őszi András-napon a társulat komikusa, Ady korai ivócimborája, Petre Ferenc is hivatalos; egy későbbi verses emlék pedig más vonzalmakra is utal: „Ott éltünk közös udvaron, / Korhely színész-pár s nagy leánya, / Akinek csípői köré / Fonódott egy kis diák álma / És a jövendő". Diákos könnyedséggel szólnak azok a sorok, amelyekkel egy karácsony alkalmával üzen vissza Zilahra: „Mert rajongok én Tháliáért, / Ha zilahi is Thália, -/ Hogy nem válhattam be színésznek/És becsapott egy naiva...". Akart-e színész lenni Ady, nem tudhatjuk. De az biztos, hogy legközelebbi és egész életében egyetlen színpadi fellépése Zilahhoz kötődik. Műkedvelők adták elő Herczeg Ferenc korai bohózatát, A három testőrt, s mivel Ady első nagy szerelme, „Zsóka", azaz Friedmann Erzsi is játszott egy kis szerepet, őt is rá lehetett venni, hogy mint „vad poéta" lépjen fel, mely szerepben, miként az egykorú zilahi lapok írták, „tündöklő tehetséget ragyogtatott". Az előadás azért is érdekes, mert Ady nagy sikere nem is annyira játékához, hanem inkább ahhoz az ötletéhez fűződött, hogy - a komédia második felvonása egy Vihar című lap szerkesztőségében játszódván - az előadás második szünetére valóságos lapot jelentettek meg, és osztottak szét a közönség között Vihar címen. Verselés, újságírás, és színházasdi fonódott egybe, hogy ami itt gondtalan játék volt, később az életben se szakadjon el egymástól. Ajáték Debrecenben fordult először komolyra. A jogakadémia hallgatója először még csak szórakozásképpen néz be a színházba, a légkör, mint Bölöni írja: „Karcos bor, színházi kulisszák, párbajok, elátkozott diák-semmittevés parlagi vidék". De közben egyre több a cikk a Debreceni Főiskolai Lapokban, az Ellenőrben, a Debreceni Hírlapban, a Debrecenben. Ez utóbbiban megjelent „színházi referádái" hívják majd föl egy nagyváradi szerkesztő, Pásztor Bertalan figyelmét „egy igen tehetséges kéz" munkájára. Egyelőre azonban még Debrecen a helyszín. Ady újságírói szabadjegyet kap a színházba. Szinte minden este benn ül. „Első újságírói szerelme: a színpad" - írja Földessy Gyula, és valószínűleg helyesen látja azt is, hogy Ady számára ez - mint később majd egyre tudatosabban - a színháznál többet is jelenthetett. Színikritikái ugyanis „általában véve bővebben, nyomatékosabban tárják fel haladó gondolkozását, mint ez időbeli egyéb debreceni hírlapi írásai: társadalmi és politikai cikkei. (Színibírálatokban szabadabban szólhatott, kormánypárti szerkesztője ezeket nem ellenőrizte annyira, mint publicisztikai cikkeit.)" A Debrecenben működő társulat a jobbak közé tartozik. Igazgatójáról, Komjáthy Jánosról, aki már 1896 ősze óta tevékenykedik ott, azt tartják, hogy „Kiváló fegyelmet tart társulatánál, s rend, pontosságjellemzi működését [...]".