Székely György: Mozaikok (Színháztudományi szemle 39. OSZM, Budapest, 2009)
A SZÍNJÁTÉK MAGYARORSZÁGON - 1811: „Leár" magyarul - Színháztörténeti háttér Történelmi sikersztori
112 SZÉKELY GYÖRGY: MOZAIKOK Hitel felett való! pedig igaz. - Kész a hasonlíthatatlan kis színház; [...]" 6 Wándza Mihály (1781-1854) egyébként kolozsvári diákoskodás után került Bécsbe, festőnek készült, működött Schikaneder híres színházánál, a Theater an der Wiennél. 1809-ben hazafelé tartva megállt Pesten s hírt véve a kolozsvári helyzetről „azon gondolatra jött, hogy ő is egy truppot alapít, - s Kolosvárt állítja föl a Thália templomát". 7 Mondanunk sem kell, hogy ez a legszigorúbban vett magánvállalkozás volt. A színházat 1810. május 19-én nyitották meg. Az év során kilencvenhat előadást tartottak. A műsoron túlnyomó mértékben szerepeltek Kotzebue, Schoden, Ziegler, Weisse, Schröder darabjai, de hely jutott mellettük egy-egy Goldoni-, Moliére-, Schiller-, Metastasio-műnek is. Shakespeare-től egyedül a Kazinczy-féle Hamlet került színre. 8 Az 181 l-es év már rendkívül egyenetlen volt. Alig maradt fönn néhány színlap. Mint említettük, nincsen meg az 1811. április 4-i előadás, a Lear király első magyar nyelvű bemutatójának színlapja sem, amelyről csakjancsó Pál naplójából nyerhettünk tudomást. 9 Mint azt a szóbanforgó kéziratos Lear-példány utolsó oldalán, az „NB"ben olvashatjuk, az adott időpontban a társulat „Személlyekbe való mostani szükségét" állapította meg a fordító, és hogy maga a játékszín „még csak most kezd lábra állani". Kikből állt a társulat? A kortárs, Káli Nagy Lázár rögzítette az együttes összetételét: „1810-ben, 19. Maii, ezen tagok állottak fel a lóiskolai theatrumban: Wándza Mihály, Ifjabb Székely József, Jancsó Pál, Székely József és felesége Pergő Celesztin, Török István, Diószegi Sámuel, Pergő József, Farkas János, Rátz Sándor, Kováts János, Pataki Anikó, Sipos Mihály, Ungár Anna Sáska János és felesége, Koronka Borbára, Eder György, Simeny Borbára, Lapka Rozália, Kiricsics Jozéfa, Szenkovics Lukács, stb." 1 0 Közelebbről megnézve - az igazgató Wándzáról már beszéltünk - voltak köztük „régi" kolozsváriak: Sáska János, aki már az alapítás óta tagja volt a különböző vállalkozásoknak, azután gidófalvi Jancsó Pál, aki 1794-ben csatlakozott az