Székely György: Mozaikok (Színháztudományi szemle 39. OSZM, Budapest, 2009)
A SZÍNJÁTÉK MAGYARORSZÁGON - Doktor Faustus és Kasperl - így kerek a világ! (?)
106 SZÉKELY GYÖRGY: MOZAIKOK bot, majd „Faust dramatizált életét" formálta meg. - 1773-ban készült el Goethe első vázlata, az Ősfaust, majd jelent meg 1790-ben a Faust. Egy töredék. Ezek épültek ki 1808-ra mint Faust. Eine Tragödie a mű első részeként, amit csak 1833-ban követett a teljes, kétrészes alkotás. (Goethe egyébként egy 1826-ban írt levelében elismerte, hogy művének „Heléna-jelenetei [...] a bábos hagyományra épültek".) - Érdekes változatot képviselt Chr. D. Grabbe 1828-ban írott négyfelvonásos tragédiája, a Don Juan és Doktor Faustus, amely - mint az alábbi idézet is igazolja - visszatért a téma alapproblémájához: „DON JUAN: Mirevaló az emberfölötti, ha közben ember maradsz? DR. FAUSTUS: Mirevaló az ember, ha nem vágyik az emberfölöttire?" 2 0 De miért vált olyanná a vásári színjátékokban a Faust-mítosz, illetve miért kellett olyanná változnia, amilyen lett? Röviden azt lehetne válaszolni, hogy a „papírról az életbe" lépve át, a széles nagyközönség kényére-kedvére kiszolgáltatva kiderült, hogy a nézők alapvetően nem értettek egyet Faust filozófiájával! Hiszen: Faust gondolkozásának lényege a transzcendenciához való viszonya. Mélységesen hívő keresztény, hisz a Mennyben és a Pokolban. A Tudásért azt adja cserébe, amit kellő ellenértéknek tart: életét és a lelki üdvösségét. Ha nem hinne ezekben, ha - mint néha állították - ateista lett volna, akkor az alkuban nem volna mit felajánlania. Kasperl azért képviselheti az ellentétes pólust, mert őt viszont kizárólag az Élet érdekli: étel, ital, nő, a túlélés szenvedélye. Ami ezeken túl van, az a számára érdektelen, tehát értelmetlen. Azért ő semmit sem kockáztat. Az „emberfölötti" utáni vágyakozást kineveti. Semmit sem ajánl fel, de mindent meg akar szerezni. A 18. század végén az európai értelmiség a „felvilágosodást" tartotta a fejlődés következő lépcsőfokának. Újra tragikusnak érezte a transzcendenciához való viszonyát. A polgárság szélesebb rétegei ekkor már viszont a szerzés, a gyűjtés, a meggazdagodás lehetőségeit keresték. Ekkor kezdi egyre erőteljesebben felváltani a feudális életformákat a kapitalista társadalmi rendszer. A „kispolgár" pedig, aki a biedermeier életérzés támasza és talpköve lesz, bizony Kasperllel ért egyet: a zavaros viszonyok között is a zavartalan örömöket kívánja, „meg akarja úszni" a történelmet. Semmit sem ajánl fel, de mindent meg akar szerezni. így hát Faust és Kasperl kiegészítette egymást. Ajátékban felismerhető szélsőségeik a 19. század közepéig jól tükrözték Közép-Európa népeinek gondolkodásmódját. Utána már a romantika, a szenvedély, s annak legtisztább kifejezési eszköze, a zene vette át a főszerepet. Az első Faust-operát Ludwig Spohr
