Gajdó Tamás: Digitális színháztörténet (Színháztudományi szemle 38. OSZM, Budapest, 2009)

Czékmány Anna: Múltjában él a nemzet(i)

DIGITÁLIS SZÍNLIÁZTÖRTÉNET 77 A nemzet Verderynél, mint szimbólum ismerődik fel, ezért szükségszerű, hogy a nemzetnek nem lehet egy adott jelentése, és hogy eltérő diskurzusok versenyezhetnek és versenyeznek a legitimált értelmezésért. E jelentések egymás alternatíváit képezik, és különböző, egymással versengő csoportok jelenítik meg őket, amelyek mind arra törekednek, hogy magukhoz ragadják a szimbólum meghatározását annak legitimáló következményeivel együtt. „Ez azt jelenti, hogy magát a nacionalizmust nem szabad társadalmi aktorként kezelnünk, és azt firtatnunk, vajon jó-e vagy rossz-e, liberális-e vagy radikális-e, vagy éppen a demokratikus politika irányába mutató-e. A nemzet ebben az értelemben konstrukció, melynek jelentése sohasem állandó, a társadalmi erők egyensúlyával együtt változik."

4 A „nemzeti" diszkurzusa a posztszocialista társadalmaknak központi jelentőségű szimbolikus arénája. A csatározások egyrészt konkrét történeti események és szereplők értékelésére és átértékelésére irányulnak; másrészt viszont elvont társadalmi kategóriákkal (mint például a nemzeti identitás) foglalkoznak. Az alapvető - bár sokszor elvont vagy indirekt formában megfogalmazott - kérdés azonban mindig a múltra, a történelemre és az emlékezetre irányul, mégpedig azzal a meghatározott céllal, hogy a múltnak egy olyan imaginárius képe kerüljön megjelenítésre, ahonnan „egyenes út" vezet a jelen politikai rendszerhez. A létező szocializmus rendszerének változása után a nemzeti szó értelmezése kulcsfontosságúvá vált a kialakuló új társadalmi, kulturális, politikai hatalmi struktúra legitimációja, értelmezése és autorizálása szempontjából, egyfajta szimbolikus csomóponttá, mely mutatója, hogy a posztszocialista társadalmak kontextusában milyen összefüggések léteznek és működnek kulturálisan mintázott világképek, szimbolikus konstrukciók, ideológiák, a társadalmi renddel való elképzelések és politikai folyamatok között. A Nemzeti Színház fogalmának rendszerváltás utáni alakulása - az absztrakt fogalom elgondolása, esetünkben szerencsére és szerencsétlenségre egyaránt, könnyen „tárgyiasítható" az épület történetének vázolásával - egy kicsiny, ám transzparens metszete a komplex erőmezőnek, melyben a nemzeti fogalom folyamatosan újra/átírva értelmeződik. A Nemzeti Színház épület-története emblematikus módon mutatja be azt a folyamatot, melyben az önmagukat pozicionáló hatalom-struktúrák értelmezik a nemzet, nemzeti fogalmat és ezzel természetesen önmaguk kulturális, politikai, társadalmi kötöttségeit, kötődéseit. A rendszerváltás évében, 1989. május 16-án adta ki a Magyar Távirati Iroda a következő hírt: „Hivatalosan meghirdették az új Nemzeti Színház épület-