Gajdó Tamás: Digitális színháztörténet (Színháztudományi szemle 38. OSZM, Budapest, 2009)

Czékmány Anna: Múltjában él a nemzet(i)

DIGITÁLIS SZÍNLIÁZTÖRTÉNET 75 mindennapokjelenét és veszélyt jelentett minden olyan gesztus számára, mely - szétfeszítve ennek a szűkös térnek és időnek a korlátait - „kívülről" jelenítette meg, értelmezte azt.

6 A Kádár-rendszer jelenbe metszett valósága volt az egyetlen érvényes valóság. A fentiekből tehát körvonalazható egy olyan hatalmi struktúra, mely múlttalanul és jövőtlenül a jelen totalizáló megjelenítésére és értelmezésére fenntartotta magának a jogot. A vulgáris történelmi időfelfogás, mely kronologikus, lineáris sorba szervezi a történéseket és a felvilágosodás normarendszerének megfelelően kikövetkeztethetőnek deklarálja a fejlődési vonalon meghatározható jövőt, a struktúrát veszélyeztető nézőpontot jelentett a létező szocializmus számára, hiszen múlt és jövő képe is mondhatni tablókép-szerűen redukált volt e hatalmi rendszernek, és lényegében egyetlen célt szolgált: a hatalom megkérdőjelezhetetlen legitimitásának szövegezését. A hatalom által módosított időfelfogás szükségszerűen átalakította a Nemzeti Színház politikai, társadalmi, kulturális státuszát. A kommunista diktatúra számára érzékeny szimbolikus csomópontot jelentett ez az épület, a 19. századból örökölt nemzeti identitástudat kapcsolódott hozzá, a nemzeti identitás őrzésével pedig szükségszerűen összekapcsolódott némi distancia fenntartása a mindenkori hatalomtól, a múlt és a jövő létező idődimenzióként történő kezelése, a jelenbe fagyott kommunista mindennapok határainak bár nem konfrontativ elutasítása, de szükségszerű feszegetése. A felrobbantott Blaha Lujza téri helyett a Nemzeti Színház harmadik hoszszú távúan ideiglenes helye a Hevesi Sándor tér, Budapest egyik legjellegtelenebb és legeldugottabb tere lett. Jelen A Színházi adattárról szólva, de talán nem érdektelen a Nemzeti Színház jelenkori „történetéből" is kiemelni néhány epizódot, annál is inkább, mert mint fentebb utaltam rá számos tanulságos párhuzam állítható az elmúlt korok N/nemzeti felfogásával, illetve e rövid jelen-kitekintés jelzi az adatbázis fejlesztésének egyik legnehezebb, de talán legfontosabb lehetőségét: a kortárs adatok elektronikus gyűjtését és rendszerezését. Jelen szövegnek nem célja, de talán megkerülhetetlen kötelessége, hogy felvetésként foglalkozzon azokkal a lényeges problémákkal, melyek explicitté válnak ha a gyűjtés és vizsgálódás a jelenre fókuszál, hogy csak két sarkalatos nehézséget emeljünk ki: a filológus, illetve a történész nem