Gajdó Tamás: Digitális színháztörténet (Színháztudományi szemle 38. OSZM, Budapest, 2009)
Korossy Zsuzsa: „Rólunk nemigen szól a mese"
DIGITÁLIS SZÍNHÁZTÖRTÉNET 41 és a tennivalókat, és változatlanul a régi módszer szerint azt vártuk, hogy Révai elvtárs vagy legalábbis Horváth Márton elvtárs kinyilatkoztassa, mi a helyzet, mi a teendő. (Hozzá kell tenni, hogy a magunk lábára állással kapcsolatban Horváth elvtárstól is elbátortalanító megjegyzéseket kaptunk.)" - írták önkritikusan a Mit tett a Minisztérium a kormányprogram végrehajtásáért? című aktában." Révai monopol helyzete is hozzájárult ahhoz, hogy a kultúrpolitikai irány változatlan maradt. Ezt a helyzetet az év végére sem sikerült felszámolni. A kormányprogram kritikáját a minisztériumban úgy értékelték, hogy az nagy részben a párt, az állam és a gazdaságpolitika kérdéseire vonatkozik - „rólunk nem igen szól a mese" -, tehát a kritikát lényegében nem vették magukra. Hibát csak a módszerekben és az arányokban érzékeltek. A helyzet rendezéséhez, a kormányprogram kulturális területen történő érvényesítéséhez a korábbi vezető beosztásban lévők sem adtak segítséget: ebben a vonatkozásban elsősorban a két miniszterhelyettes, Jánosi Ferenc és Mihályfi Ernő, valamint az új miniszter, Darvas József nevét vetették fel. 1 2 Az új szakaszt megelőző kultúrpolitikához képest 1953. július 4-e és november vége között semmilyen lényeges változás nem történt. Hiába ismertették elsősorban inkább népszerűsítették - a megyei népművelési osztályvezetőknek a kormányprogrammal kapcsolatos feladatokat, a végrehajtás ellenőrzése nélkül ez csak felületes intézkedés maradt. Az egyes főosztályokon megtárgyalták a kormányprogramot, javaslatokat készítettek, de a kellő irányítás hiányában csak a gazdasági panaszhalmok nőttek. Horváth Márton ekképpen foglalt állást: „Maradjunk meg szűken a miniszteriális feladatoknál, s az eddigi kultúrpolitikai irányvonal helyességének kérdését ne feszegessük." 1 3 A minisztériumban tehát halogatták a változtatást, várták, hogy „fentről", a pártvezetés legfelsőbb köreiből kapjanak határozott szempontokat. Ez azonban közvetlenül a kormányprogram kihirdetése után nem következhetett be, mivel az apparátus tagjai is bizonytalanok voltak, hiszen a párt vezetésének monolitikus egysége Nagy Imre miniszterelnökségével megbomlani látszott. A politikai helyzetre Rákosi azonban már augusztusban reagált; ekkorra állították össze a júniusi KV ülés határozatainak megvitatásáról, értelmezéséről szóló irányelveket. Az új kormányprogram kihirdetését követően taggyűléseken és a július 11-én rendezett nagy-budapesti pártaktíván tárgyalták meg a KV júniusi határozatát. A minisztérium első konkrét, a változásra reagáló cselekedete egy szeptember első felében megtartott értekezlet volt. Darvas itt elhangzott referátumában igyekezett rávilágítani az elkövetett hibákra, törekedett arra, hogy az új program szellemiségét a minisztériumban is érvényesítse. Már említett írótársai véleményét
