Gajdó Tamás: Digitális színháztörténet (Színháztudományi szemle 38. OSZM, Budapest, 2009)

Szabó István: A színházak műsora az 1950-es években

22 SZABÓ ISTVÁN: A SZÍNHÁZAK MŰSORA AZ 1950-ES ÉVEKBEN a Montmartre-i ibolya 1949-es bemutatójától 1954-ig csak egyetlen klasszikus magyar operett, a Luxemburg grófja kerülhetett csak a kínálatba. Országosan ennél jelentősen jobb volt a helyzet, különösen 1953 után, amit igazságtalannak éreztek a Fővárosi Operettszínházban. Ez is motiválhatta, hogy a vitán az új, szocialista tartalmakat hordozó művek bemutatásának elhanyagolása miatt elmarasztalták a vidéki színházakat. A házigazda színház gazdasági igazgatója, Szirtes György a jegyzőkönyv szerint hozzászólásában válaszol egy saját maga feltett kérdésre: miért nem önellátó az Operettszínház, amikor a felszabadulás előtt komoly hasznot hajtó vállalkozás volt. Szirtes György visszaemlékezése szerint Rákosi Mátyás 1956 februárjában a Csárdáskirálynő előadásának megtekintése során ugyanezt kérdezte tőle. Az átmenet tükre: a Magyar Színjátszás Ünnepi Hete í955-ben A Magyar Színjátszás Ünnepi Hetének 1955-ben különös jelentőséget adott a felszabadulás tizedik évfordulója. Talán ez is hozzájárult ahhoz, hogy egy olyan gigantikus rendezvény jött létre, ami az abszurditás határát súrolta. Az évad során száznyolcvanöt bemutató és felújítás volt a színházakban, ebből hét nap alatt összesen negyvenhat előadást tekinthetett meg a közönség. Az Operaház további hét előadással egészítette ki a programot. A közönség számára - az operaházi előadásokkal együtt - összesen száztizenhat előadást kínált a műsorfüzet. További tízet pedig a vidéki színházak a szakmai közönségnek mutattak be délutánonként. A mennyiség mindenképpen a rekordok könyvébe illő sztahanovista teljesítmény. Urbán Ernő: Uborkafa. Juhász József (Sánthy Cézár) és Ferrari Violetta (Cigi). Nemzeti Színház, 7 953. november 25. Rendezte: Marton Endre. Farkas Tamás felvétele