Gajdó Tamás: Digitális színháztörténet (Színháztudományi szemle 38. OSZM, Budapest, 2009)
Szabó István: A színházak műsora az 1950-es években
18 SZABÓ ISTVÁN: A SZÍNHÁZAK MŰSORA AZ 1950-ES ÉVEKBEN meghívásában is tetten érhető volt, de különösen az az érdekes, ami a szakmai viták során hangzott el. A rendezvény protokolláris jellege miatt a politikai állapotok aktuális változásáról is tudósított. Ugyanakkor nyilvánvaló, hogy az egyes színházak lehetőségei éppen ebben a korban nagyon korlátozottak, a politikai változásokra csak késéssel és áttételesen tudtak válaszolni. A műsortervezéssel kapcsolatos cenzorális szigorúság ritkán engedte meg a tervektől való eltérést, továbbá a darab megszületése, engedélyezése és a bemutató között jó esetben is eltelt egy év. A Sztálin halálát követő, 1953 nyarán végbement politikai fordulat a kulturális életre is hatott, de az 1953-1954-es évadban ennek látványos jelei sem a színházak műsorában, sem a bemutatandó darabok témaválasztásában nem mutatkoztak. A magyar és világirodalmi klasszikusok mellett szovjet kortárs darabokkal és operettekkel operáló évad kevés említésre érdemes előadást hozott. Több neves magyar szerző - Hubay Miklós, Szabó Pál, Fényes Szabolcs, Tabi László - ekkor műsorra tűzött új darabját azóta sem játszották. Az évadot követő 1954. júniusi színházi fesztivált a Magyar Dráma Heteként hirdették meg. A rendezvényen az Állami Faluszínházzal együtt nyolc vidéki és nyolc budapesti társulat mutatkozott be. A műsoron szereplő húsz előadás egyharmada volt klasszikus szerző műve, a többség kortárs drámaíró alkotása. A kortárs darabokat nagyrészt a pillanat szülte, ezért viszonylag gyorsan érdektelenné váltak. Néhány máig is emlegetett darab is a programba került, mint például Urbán Ernő Uborkafája., vagy Déry Tibor Talpsimogatója. A műsorfüzet Urbán Ernő művét „a felszabadulás óta bemutatott első magyar szatíraként" említette. A Nemzeti Színházban 1953 novemberétől játszott darab összesen nyolcvannégy előadást ért meg, az 1954-1955-ös évadban le is került a műsorról. A mű „helyi értékét" mutatja, hogy más színház a későbbiekben nem is játszotta. Még érdekesebb a Talpsimogató esete, amelyet két másik egyfelvonásossal - Nagy Lajos: Új vendég érkezett, Urbán Ernő: Párviadal - együtt mutattak be. A Katona József Színház előadása összesen tizennégy alkalommal találkozott a közönséggel, s ebből háromszor a fesztivál keretében. A képmutató karrierista politikust kifigurázó, az író meghatározása szerinti „diákcsíny" így összesen 5200 nézőhöz jutott el. A fesztivál kortárs magyar kínálatából 1954től 1956-ig három új vígjáték lett kurrens árucikk. Öt-öt színház adta elő Sólyom László Holnapra kiderül (249 előadás), Sós György Pettyes (364 prózai és 57 zenés előadás) című korfestő, „történik ma" jelzetű bohóságát. Csizmarek Mátyás Bújócska című vígjátéka összesen 502 előadást ért meg; a szemlén az Állami Faluszínház adta elő, amely 207 alkalommal vitte sikerre a jókáder-rosszkáder konfliktusra épülő szerelmi történetet. A Magyar Dráma Hetéhez két szakmai
