Gajdó Tamás: Digitális színháztörténet (Színháztudományi szemle 38. OSZM, Budapest, 2009)
Sáfrány Eszter: Színháztörténet az interneten
SÁFRÁNY ESZTER Színháztörténet az interneten Az Amerikai Egyesült Államok hadügyminisztériuma 1969-ben telefonvonalon kísérleti jellegű, csomagkapcsolt hálózatot hozott létre. Ezt tekintjük az internet megszületésének. Az új találmány technológiájának továbbfejlesztése csupán az 1990-es évek végére eredményezte azt, hogy a világháló részévé vált a milliók által használt, multimédiás kommunikáció. Senki sem gondolta, hogy 2009-re a web több szempontból elsődleges információs forrássá nő. Elterjedésével, tartalmának, szolgáltatásainak folyamatos kibővítésével jelentősége, nélkülözhetetlensége erősödött, az internet fokozatosan a televíziózás, a rádiózás és a nyomtatott sajtó mellé emelkedett. Az online forma adta előnyök elsöprő erejűnek bizonyultak; az elemzők a hagyományos médiumok válságáról beszéltek. Az internet mégsem okozhatja konkurenciái összeomlását, hiszen a web saját határait feszegeti. Igaz, hogy folyamatosan növekszik és bővül - határai azonban társai előnyeit is erősítik. Ahogy a televízió sem sodorta a színházakat válságba, úgy az internet sem lép a hagyományos médiumok helyébe. Az internet mint hírforrás Az online információs portáloknak két típusa alakult ki. Az egyik tartalmát különböző területekhez köthető hírekből állítja össze. Egyaránt foglalkozik a politika, a közélet, a kultúra vagy a sport eseményeivel. Fontos a gyors tájékoztatás, célja a legteljesebb körű hírszolgáltatás. Célközönsége nincs, hiszen igyekszik minden érdeklődésnek eleget tenni. Az internetes oldalak másik fajtája pedig bizonyos területhez tartozó ismereteket gyűjti össze. Ilyenek a politikai és a kulturális lapok. Céljuk az általuk érintett témák iránt elkötelezett olvasók érdeklődésének megnyerése, és az ahhoz köthető igények kiszolgálása.
