Gajdó Tamás: Digitális színháztörténet (Színháztudományi szemle 38. OSZM, Budapest, 2009)

Németh Éva: A színészfotók emlékezete

130 NÉMETH ÉVA: A SZÍNÉSZFOTÓK EMLÉKEZETE zadot a kép századává tette. E kiterjedt diszciplínaközi diskurzus felülkerekedett a kép fogalmán."

2 A boehm-i képfelfogásban az értelemtulajdonításon van a hangsúly, a tárgyként felfogott képpel szemben. A képi antropológia a képi fordulatból kiindulva a képalkotók és szemlélők viszonyával, a képek társadalmi hatásával foglalkozik. Azokkal a tényezőkkel, melyek hatására működni kezd az egyéni vagy a közösségi kulturális emlékezet. Hiszen a jelentéstulajdonítás egyénenként vagy kultúránként változik. Felháborító és megindító ha egy fegyveres konfliktusról tudósító riport illusztrációjaként sebesült gyermeket látunk a fotón. Függetlenül a helyszíntől, szerzőtől, a gyermek személyétől. A régi, ismeretlen családi fotó látványa az antikváriumban gyengéd érzéseket ébreszthet bennünk. Ezekben az esetekben az emléket a néző elvonatkoztatja a fotós szándékától. Ha a szemlélőnek nincs semmiféle tárgyi tudása a képről, a képet önmagáért csodálja. A fotó a személyes sorsra vonatkoztatva nyer értelmet. Kezdetben lehet a kép pusztán esztétikai élmény, de a kutatás forrásaként ez az aspektusa feladásra kerül. Nem minden fotó ragadja meg a kutató figyelmét. Baudrillard írja: „A szememben egy fotografikus kép ma is kevésbé a minőség vagy a tartalom, mint a tiszta bűvölet szempontjából érvényes. KöKacsoh Pongrác: János vitéz. Medgyaszay Vilma (lluska) és Fedák Sári (Kukorica Jancsi). Király Színház, 1904. november 18. Streliszky felvétele