Gajdó Tamás: Digitális színháztörténet (Színháztudományi szemle 38. OSZM, Budapest, 2009)

Gajdó Tamás: Források és file-ok

DIGITÁLIS SZÍNLIÁZTÖRTÉNET 111 Budapest, 1987.) Az adattár előszavában fogalommagyarázat is olvasható: „Bemutatónak tekintettünk minden olyan előadást, amely vagy első alkalommal került a Nemzeti Színház színpadára, vagy korábbi színreviteleihez képest lényeges színjátékeleme (új szövegkidolgozás vagy fordítás, rendezés, díszlet-jelmez) változott meg. [... ] Felújításnak tekintettünk minden olyan előadást, mely hosszabb idő elteltével változatlanul vagy új szereposztásban került színre." Ebből az összeállításból - terjedelmi okokból - kimaradtak a műfajmegjelölések és a felvonásszámok. A Nemzeti Színház mellett szinte valamennyi fővárosi intézmény műsorösszeállítása elkészült. A sorozat a már említett Budai Népszínház műsorával kezdődött. Ezt követően látott napvilágot a Népszínház (1957), a Király Színház (1958), a Magyar Színház (1960), a Vígszínház (1960), a Belvárosi Színház (1965), a Budai Nyári Színkör (1966), a Fővárosi Operettszínház (1973) stb. műsorát feldolgozó adattár a Színházi Intézet gondozásában. Ezek a füzetek azonban csak a bemutató előadások címleírását és a bemutatók dátumát rögzítik. Néhány esetben szerepel az előadásszám. A legfrissebb kutatások máris hibás adatok soráról számolnak be. Módszertani szempontból is a legjobban sikerült munka Futaky Hajnáé, aki elkészítette A Pécsi Nemzeti Színház műsorának repertóriuma bibliográfiával (1895-1949) (1-2, Budapest, 1992.) című összeállítást. A kötetben a műsor, a társulati névsorok és a bemutatókról megjelent kritikák bibliográfiája mellett a színház rövid története is elolvasható, a név- és címmutató pedig könnyen áttekinthetővé teszi az ötvennégy évad műsorát. A repertórium az eddig felsoroltak erényeit egyesíti, hibáit kiküszöböli. Futaky Hajna az egyes igazgatók működése szerint tagolta összeállítását; cím szerinti rendben közli a bemutatók legfontosabb adatait: a szerző(ke)t, az eredeti címet, a felvonások számát, a színházi alkotóművészek (karmester, díszlet- és jelmeztervező, rendező) nevét, majd megadja a mű valamennyi előadásának dátumát. A fent említett összeállítások általában színlapok felhasználásával, legfeljebb a színházi zsebkönyvek adatainak és a sajtóhíreknek figyelembe vételével sokszor száz év elteltével, utólag készültek. Az összeállítást készítők megelégedtek ezeknek a forrásoknak a felhasználásával, nem ellenőrizték más források bevonásával az adatokat. A szerzők nem bíbelődtek sokat az adatok korrigálásával, sokszor olvashatunk névelírást, az eredeti címek híjával nem tudjuk teljes bizonyossággal megállapítani, hogy melyik darab bemutatójáról van szó. Az Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet legújabb vállalkozásának talán az a legfontosabb újdonsága, hogy az 1949-től 1989-ig tartó korszak